A kertes házban élők körében régi dilemma, hogy mi történjen a zöldhulladékkal: komposztáljuk vagy elszállíttassuk?
Noha a panellakásokhoz viszonyítva határozottan sok előnye van a kertes házaknak, azonban az ezzel együtt járó szabadság és komfortérzet sajnos sokszor más területen okozhat problémát. A ház körüli zöldövezet ugyanis a tavasz kezdetétől az ősz végéig folyamatos gondozást igényel, ami nemcsak rengeteg fáradtságot okozhat, hanem felvet olyan kérdéseket is, minthogy mit tegyünk az ilyenkor keletkező zöldhulladékkal?
A tavaszi és őszi metszések, a nyári fűnyírások és az egyéb esztétikai formázások során ugyanis rengeteg hulladék keletkezik a kertben. Rengeteg lehullott levél, megannyi faág, fűnyesedék, haszonkert mellett pedig rothadó termés vagy elszáradt növény lesz a terhünkre, amelyek komoly problémaforrást jelentenek.
Sokan egyértelműen rávágnák erre, hogy a komposztálás mindig jó megoldás, azonban miután alaposabban is körbejártuk a témát az alábbiakban, arra a következtetésre jutottunk, hogy a komposztálás közel sem mindig tekinthető megfelelő alternatívának. Gyakran sokkal jobb, ha inkább megszabadulunk a zöldhulladéktól. Hogy miért? Az alábbiakban minden nézőpontból megvizsgáltuk ezt a kérdéskört.
A zöldhulladék kapcsán van egy általános tévhit a lakosság körében, ami leginkább a biohulladék elnevezéshez köthető. Mivel a nevében ott a „bio” jelző, ezért rengetegen úgy gondolják, hogy az ilyen hulladék bárhol elhelyezhető, akár még az erdőbe is elszállítható és következmények nélkül deponálható, csakhogy a jogszabályok teljesen másként fogalmaznak ezzel kapcsolatban.
A zöldhulladékkal ugyanis pontosan úgy kell eljárni, mint bármely másik háztartási hulladékkal, ezáltal megfelelő konténerbe helyezni vagy gondoskodni a szakszerű elszállíttatásáról egy olyan vállalkozóval, amelyik megfelelő engedéllyel rendelkezik ehhez. Minden más egyéb cselekedet jogszabályellenesnek minősül, így például a száraz zöldhulladék meggyújtása még akkor is büntetést vonhat maga után, ha azt a saját udvarunkon végezzük.
Magánterületen egyetlen legális módja van a zöldhulladék tárolásának, illetve elhelyezésének, ez pedig a komposztálás. Érdemes azonban körbejárni egy kicsit ezt a témakört, hiszen korántsem biztos, hogy a komposzt készítése mindig jó alternatíva.
A fentiek után adja magát a kérdés, hogy mikor okozhat nehézséget a komposztálás a ház körüli zöldhulladék kapcsán, hiszen a világ egyik legegyszerűbb metódusáról van szó. Nekünk gyakorlatilag semmi más dolgunk nincs vele, csak a növényi nyesedéket egy helyre szórni, a többit pedig elintézi helyettünk a természet. Csakhogy akadhatnak nehézségek, és az alábbiakban rögtön sorra vesszük, hogy pontosan melyek ezek!
A túl nagy mennyiségű zöldhulladékkal meggyűlhet a bajunk
A zöldhulladék komposztálásának egyik legnagyobb ellensége minden kétséget kizáróan a mennyiség, hiszen minél több van belőle, annál nagyobb gondot tud okozni a deponálása. Egy néhány négyzetméteres kert esetében többnyire kezelhető mértékű zöldhulladékról beszélünk, amihez elegendő lehet egy hagyományos komposztáló beüzemelése, azonban egy nagyobb díszkert és egy hozzá tartozó gyümölcsös már okozhat gondokat, különösen akkor, ha még egy sövény is tartozik hozzá a ház körül.
Ilyen esetben ugyanis gyakorlatilag folyamatos lesz a zöldhulladék termelődése, a komposzt folyamatosan kapja majd az utánpótlást, és nem lesz elegendő ideje arra, hogy megfelelően összeérjen, beinduljanak azok a folyamatok, melyek a rothadáshoz szükségesek. Nyilván kiküszöbölhetjük azzal, hogy a komposztáláskor külön válogatjuk a lágyabb szárú növényeket, míg a fás szárúakat feldaraboljuk a grillpartikhoz vagy a szalonnasütögetésekhez, de egy nagy kertben ez sem mindig megoldás.
Hogy megfelelően tudjunk komposztálni, ahhoz ilyen esetben egy több négyzetméteres tárolóra lesz szükségünk – vagyis ennyivel csökken a kert hasznos alapterülete –, de a veszteség mellett a látvánnyal és a kellemetlen szagokkal egyaránt meg kell barátkoznunk, hiszen a rothadó növények illata és látványa nem túl kellemes.
A túl sok fás szárú zöldhulladék is okozhat gondot
A mennyiség mellett pedig leginkább a kertünkben megtalálható növényösszetétel is jelenthet problémát a komposztálás kapcsán. Amennyiben csak frissen nyírt füvet és lehullott leveleket akarunk feldolgozni ilyen formában, akkor kifejezetten könnyű dolgunk lesz, de szinte nincs olyan kert, ahol ne vegyülne a komposzthoz fás szárú zöldhulladék is. Az esetek többségében pedig ez okozza a problémát.
Ennek az oka, hogy a lágyszárú és a fás szárú növények komposztálási ideje drasztikusan eltér egymástól. Míg a lenyírt gyep egy szezon alatt érett komposzttá alakul, addig egy ujjnyi méretű faág esetében két-három év is kevés ahhoz, hogy homogén komposzt váljon belőle. Ilyenkor lehet szükség különféle kiegészítőkre, darálókra és aprítókra, melyek határozottan felgyorsíthatják a folyamatot, de olyan sokba kerülnek, hogy abból évekig fedezhetjük majd a zöldhulladék elszállítást.
Összegezve tehát a komposztálás leginkább csak akkor szerencsés, ha zömmel lágy szárú zöldhulladékunk van, és a kertünk méretei nem nagyobbak néhány négyzetméternél.
Egy nagyobb zöldövezet vagy kert esetében tehát a komposztálás folyamata, illetve általánosságban a zöldhulladék tárolása – különösen városi környezetben – komoly problémákat okozhat a fentiekben kiemelt okok miatt. Az egyetlen – magánszemélyek által is – elérhető, illetve hatékonyan kivitelezhető megoldás a zöldhulladék elszállítása, amihez ma már célzott lerakók és átvevőhelyek állnak az emberek rendelkezésére. Más kérdés, hogy ilyen esetekben a logisztika okozhat fejtörést sokaknak.
Ezért különösen szerencsés, hogy ma már léteznek direkt a zöldhulladék elszállítására specializálódott szolgáltatók, amivel nemcsak a sok bio szeméttől szabadulhatunk meg könnyedén, hanem ráadásként mindezt kényelmesen, jogszabálykövető módon valósíthatjuk meg. A legtöbbször nincs más teendőnk, minthogy a növényi nyesedéket zsákokba tesszük, majd azt az előre megbeszélt időpontban a szolgáltató begyűjti tőlünk, és díjfizetés ellenében elszállítják a kijelölt lerakóhoz, ahol szakszerűen feldolgozzák.
Dacára tehát azzal, amit a közhiedelem gondol a zöldhulladék elszállításáról, a kertünkben keletkező növényi nyesedéktől való megszabadulásnak az egyik legkényelmesebb és legtisztább módja, ami sokkal egyszerűbb, mint a komposztálás. Nyilván a szolgáltatás fogadott szállítók esetén pénzbe kerül, azonban valamennyi területhez hasonlóan a kényelmet itt is meg kell fizetnünk. Arról nem is beszélve, hogy ezzel több hely szabadul fel a kertünkben – ahol egy kisebb játszóteret építhetünk, vagy gyümölcsfákat ültethetünk –, és nem kell elviselnünk a komposztáló kellemetlen szagát vagy látványát.
Ezen felül nem beszéltünk még egy nagyon általános problémáról, a komposzt felhasználásáról. Ha nincs haszonkertünk vagy rengeteg cserepes évelő virágunk, akkor a komposzt előbb vagy utóbb felhalmozódik a kertben – általában inkább előbb –, és annak az elszállítását szintén meg kell szervezni. Talán mondanunk sem kell, hogy a friss zöldhulladékkal ellentétben az érett komposzt felpakolása és elszállítása már sokkal körülményesebb, nehezebb és időigényesebb feladat, így érdemes lehet időben elejét venni ennek a kellemetlenségnek.
