Egy komplett park megtervezése és kivitelezése minden esetben óriási feladat, hiszen növények ezreit kell harmonikusan egymáshoz igazítani úgy, hogy közben a végeredmény harmonikus, fenntartható, nem mellesleg pedig könnyen karbantartható zöldövezetté válhasson.
A parkosítás minden esetben egy összetett folyamat, mely rengeteg munkafázisból, egymást kiegészítő területből áll annak érdekében, hogy nagyobb, gyakran több hektáros területek válhassanak rendezett, kikapcsolódásra, célzott eseményekre alkalmas zöldövezetekké. Hogy milyen munkálatokra kerül sor egy komplett parkosítás során a tervezés után?
Minden egyes parkosítási folyamat a tereprendezési munkálatokkal veszi kezdetét, aminek részeként kialakításra kerül a leendő övezet profilja és formája. Ez az esetek többségében mindig a meglévő fák kivágásából, gyökérzetük kiemeléséből, esetleg visszafiatalításukból áll. Elhanyagolt fás részek esetében egy kiadós koronametszésre, a beteg fák eltávolítására szinte minden esetben szükség van. A terület állapotának függvényében a cserjések, a gyomok is kiirtásra kerülnek, miközben a munkagépek kialakítják a földszerkezet profilját. Már ilyenkor kiásásra kerülhetnek a vízelvezetők, a mesterséges tavak, a leendő utak és járdák profiljai, miközben a felszín egyengetése mellett fontos a felszín felső rétegének legalább 15-20 centiméteres felfrissítése.
Ez a leendő pázsit minőségéhez elengedhetetlen folyamat, hiszen a meglévő talaj helyére mindig jó minőségű, tápanyagokban gazdag termőföld kerül, mely a későbbi dísznövények és ágyások számára is nagyon fontos lehet. Amennyiben egy parkban jelentős szinteltérések figyelhetők meg, esetleg a megrendelő így kéri, szükséges lehet különféle támfalak építésére és kialakításra annak érdekében, hogy elkerüljük a kisebb-nagyobb földcsuszamlásokat és földomlásokat. Ilyen támfal készülhet fából, kőből, de akár speciális betonelemekből is, melyek utána festhetők, burkolhatók, de ízléses kialakítás esetén megfelelő földdel töltve akár évelők, futónövények vagy terülők ültetésére is alkalmasak.
Amint a terület megkapta végleges profilját, szükséges kiépíteni egy jól megtervezett öntözőrendszert. Egy modern parkot ugyanis keresztül-kasul behálóz majd egy olyan vízhálózat, ami lehetőséget ad arra, hogy a későbbi karbantartás során minden egyes szeglet öntözhető legyen. A fák és növények mellett ez különösen lényeges a zöld gyep fenntarthatósága miatt. Az öntözőrendszerhez kis munkagépek a területet keresztül-kasul behálózó munkaárkokat ásnak, melyekbe víz szállítására alkalmas csöveket fektetnek le a megfelelő elágazásokkal és leállásokkal. Ezek a csövek a csapszekrénybe futva csatlakoznak a mágnesszelepekhez, melyeket vezérlőautomatikával lehet ellátni annak érdekében, hogy szükség esetén a rendszer magától, külső beavatkozás nélkül is el tudja látni a feladatát. Amennyiben az öntözőrendszer működőképes lett, a munkaárkok betemethetők. Ebben a munkafázisban történik a mesterséges tavak kialakítása is, melyek az öntözőrendszerrel gyakran egy forrásból kapják vízellátásukat.
A földmunkálatok befejezésével és az öntözőrendszer kiépítésével a park alapjai elkészültek, megkezdődhet a szépítés, avagy a növények telepítése. Ez minden esetben egy előzetes terv alapján történik, rendkívül nagy odafigyeléssel, amihez természetesen óriási alapismeretekre és szaktudásra egyaránt szükség van. Minden egyes fát, dísznövényt, cserjét és évelőt úgy kell kiválasztani, hogy azok tematikusan elkülönüljenek – lehet létesíteni külön mediterrán kertet, sziklakertet, rózsakertet és így tovább –, szem előtt tartva a növények vízigényét, hogy a naposabb vagy árnyékosabb helyet szeretik inkább, illetve milyen nagyra nőnek. A kiterjedés és a növésirány rendkívül fontos egy park kialakítása során! A túl nagyra törő fák alá értelemszerűen aligha lehet mást telepíteni, de a hasonlóan fejlődő növények esetében is ügyelni kell rá, hogy terebélyesedésük során ne akadályozzák egymást a fejlődésben. Mivel egy park esetében nem ritkán akár több ezer növény is beültetésre kerülhet, ezért az alapos tervezési folyamatot itt sem lehet eléggé hangsúlyozni!
A növények elhelyezését követően beállításra és telepítésre kerülhetnek az öntözőrendszer maradékai, a fejek, a csepegtetők, hiszen ezeket az élőlényeket az ültetésük után már fontos lesz rendszeresen táplálni. Olyan utómunkálatokra van szükség még ilyenkor, mint a szélre érzékeny egyedek kikötözése vagy megtámogatása, valamint a sziklakertek és ágyások fedése, amire a legtöbb esetben fenyőkérget kell használni, mint mutatós és természetes alternatíva.
A legtöbb park azért születik, hogy ott az emberek sétálgathassanak, tehát szükség van járdákra, lépegetőkre és egyéb felületekre, melyek a kikapcsolódást szolgálhatják. A parkot behálózó folyosók gondos tervezést igényelnek, kialakításuk pedig bármilyen tartós alapanyagból történhet. Természetességük és könnyed bedolgozhatóságuk miatt közkedveltek a murvás felületek, de a betonozott lapos terméskövek, valamint a hagyományos térkövek egyaránt ideálisak lehetnek ebből a célból. Az egyéb felületek tekintetében sok parkban létesíthetők pihenőövezetek padokkal, asztalokkal, sütögetőkkel, de a gyerekekre gondolva játszóterek kialakítására egyaránt gyakran szükség van, melyeket az Európai Uniós szabályoknak megfelelően speciális borítással és biztonságos játékokkal kell feltölteni.
Nagy általánosságban a parkosítás legutolsó folyamata mindig a füvesítés, azaz a zöld gyep kialakítása. Mivel jellemzően nagyobb felületekről beszélünk, ezért a gyepszőnyegezés ilyen esetekben kerülendő, ellenben a fűmag vetése egy rendkívül hatékony alternatíva. Ezt jellemzően földnedves, frissen fellazított, elgereblyézett, hantoktól és rögöktől megszabadított talajon lehet elvégezni, miután a hengerelés és a beöntözés következik, amit utána folyamatos öntözés követ, hiszen a fűmag kikelésének egyik fontos alapszabálya a folyamatos víz biztosítása. Ezt a korábban telepített öntözőrendszer automatizálásával lehet a legegyszerűbben biztosítani. Amint a fű kinőtt, és összefüggő zöld réteget képezett, a park átadható lesz.
