A kertépítés egy óriási lexikális és gyakorlati tudást igénylő folyamat, ami rengeteg munkakört lefed a kerttervezéstől kezdve, az általános növénytípusok kiválasztásán át, a teljes kivitelezésig bezárólag annak érdekében, hogy a végeredmény ne csak látványos, hanem könnyen fenntartható is legyen.
Bár rengeteg kertes háznál láthatunk szép dísznövényeket, ügyes és kreatív megoldásokat, sajnos ezek többsége azonban nem tudatos kertépítés eredménye, hiszen egy szép és egyben hasznos kert kialakítása rengeteg szakértelmet igényel. Nem véletlen, hogy a kertépítés kezdőlépése minden esetben a kerttervezés, melyet soha nem szabad a megérzésekre bízni, hiszen csak egy tapasztalt szakértő képes arra, hogy kertünk ne csak szép legyen, de mindemellett inkább örömet okozzon, mint bosszúságot.
Azt se feledjük el, hogy a szép és gondozott kert mindig rengeteg munkát követel a leendő tulajdonostól. Gyakori fűnyírás, sepregetés, gereblyézés és metszés kell ahhoz, hogy egy kert minden évszakban szép lehessen. Bár nyilván ki is lehet adni ezt a munkát, azonban fontos megjegyezni, hogy minél szakszerűbben és logikusabban került megtervezésre egy kert, később annál egyszerűbb lesz tisztán tartani és gondozni, annál kevesebb fejtörést okoz majd számunkra. Ha minket választ, garantáljuk a modern és nyitott szemléletmód mellett, hogy igényeit a saját szakmai tudásunkkal ötvözve megvalósítjuk álmai kertjét. Ennek az első lépése azonban a szakszerű kerttervezés.
Noha a kerttervezés oroszlánrészét természetesen mi végezzük majd, azért önnek is fontos lesz aktív szerepet vállalnia ebben a folyamatban, hogy minden tekintetben az ízléséhez leginkább igazodó végeredmény szülessen.
Az első és legfontosabb lépés például, hogy eldöntse, milyen kertet is szeretne magának?
Mint minden tervezési folyamat, úgy természetesen a kerthez kapcsolódó elképzelések is gyakran hosszabb időt vesznek igénybe, aminek részeként elengedhetetlen a folyamatos kapcsolattartás a megrendelő és a kivitelező között. Ennek megfelelően a kerttervezés folyamata általában a következők mentén zajlik:
Sokan abban a tévhitben élnek, hogy a kerttervezés során csupán annyi történik, hogy a szakemberek meghatározzák: melyik növény és hová kerüljön elültetésre. Bár ez határozottan lényeges szempont egy kert összeállításakor, azonban ennél azért természetesen lényegesen többről van szó, hiszen a tervek kialakításakor rengeteg egyéb tényezőt és elemet figyelembe kell venni, így például azt is, hogy az egyes növények ne akadályozzák egymást a fejlődésben, de gondolni kell az egymásra épülő folyamatokra is, hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy először a járda vagy az öntözőrendszer kerül kialakításra.
Egy kerttervezés során meg kell határozni például, hogy hol legyenek a ki- és bejáratok, miként alakuljon át a tereprendezés során az arculat, hol helyezkedjenek el a napos és árnyékos részek, milyen éles határvonalak mentén épüljenek fel a kert egyes övezetei, de oda kell figyelni az egyéb kérésekre is. Valakik például szeretnének teraszt, kocsibeállót, konyhakertet, gyümölcsöst, komposztálót, játszóteret, állatsarkot és egyéb elemeket kialakítani, melyek különféle zónákat képviselnek majd. Ezek harmonikus összedolgozása, valamint járdákkal, tipegőkkel és ösvényekkel történő összekötése rendkívül lényeges lesz.
Nyilván minden kert alapját a növények adják. A füvesített alapterület mellett dönteni kell az egynyári virágzókról, a külön ágyásokról, a cserjék, tuják és kisebb-nagyobb lombú fák elhelyezéséről, illetve fajtájáról egyaránt. Ebben a tekintetben is csak pénztárcánk szabhat határt elképzeléseinknek, hiszen a könnyen elérhető fajok mellett választhatunk ritkább növényeket, miközben a végösszeg tekintetében ezek darabszáma és mérete egyaránt befolyásoló tényező. Minden kertnek az élőlények adják meg az igazi kertjellegét, azonban rengeteg más egyéb elemet is be lehet építeni ahhoz, hogy végül egy otthonos, hangulatos és az igényeinket maximálisan kielégítő zöldövezetet kaphassunk. Ezek az elemek a következők:
Bár fentebb már többször is utaltunk arra, hogy a kerttervezés során milyen sok szempontot figyelembe kell venni annak érdekében, hogy a végeredmény ne csak látványos, de a fenntarthatóság és a gondozás szempontjából se okozzon problémákat. Ez óriási szakértelmet és tapasztalatot igényel, de ami még fontosabb, hogy előrelátást is, hiszen egy épülettel ellentétben egy kert 10-20 év múlva is ott lesz, növekedni, fejlődni, élni és lélegezni fog, tehát nem lehet intuíciók alapján nekikezdeni a fák és virágok céltalan ültetgetésének, mert az beláthatatlan következményekhez vezethet. A kerttervezés során tehát már a későbbi kertépítés és a kertfenntartás lehetőségeit is belekalkulálják a szakemberek, hogy az udvar közepére ültetett növényeket például ne csak meg lehessen metszeni, de a zöldhulladékot is el lehessen takarítani az udvarból. Hogy miben segít ezen kívül egy kerttervező szakember? Összegyűjtöttük a leglényegesebb szempontokat:
Egy kert átalakítására számtalan esetben szükség lehet, azonban nagyon fontos kiemelni, hogy sokszor semmivel sem kisebb munka, mint egy vadonatúj kert kialakítása. Éppen ellenkezőleg, hiszen a kert átalakításához általában mindig hozzátartozik a régi növények szakszerű eltávolítása, amihez nem elegendő csak a felszínről eltűntetni a törzseket és az ágakat, hiszen az új növények ültetésére gondolva lényeges a földalatti gyökérzetek kitermelése is, ezzel egyetemben pedig nem ritkán talajfrissítésre egyaránt sort kell keríteni.
Nyilván egy kertátalakításnak nem kell feltétlenül érintenie a terület egészét, koncentrálódhat bizonyos részegységekre is. Ha például nem tetszik a sövény, nem árnyékol megfelelően, túl szellős, vagy csak egyszerűen nem a mi stílusunk, akkor ennek a teljes cseréje is kimerítheti a kertátalakítás fogalmát. Lássuk azonban konkrétabban, hogy mikor lehet szükség egy kert átalakítására?
A kertátalakítás kapcsán nagyon fontos kiemelni, hogy többféle dimenziója létezik, ezáltal gyakran tényleg csak minimális beavatkozásokra, inkább csak karbantartási munkálatokra vagy egy kis bővítésre van szükség ahhoz, hogy zöldövezetünk egészen új arculatot kaphasson. A túl nagyra nőtt fákat például nem kell feltétlenül kivágni, sok esetben elegendő lehet egy szakszerű metszés vagy vágás, hogy rögtön újra szellősebbé váljon, esetleg teljesen friss hatást kapjon a kertünk. Utóbbihoz elegendő lehet, ha a metszés után felszabadult helyre kisebb vagy lassabban növő, esetleg színesebb megoldásokat választunk, és kertünk hangulata rögtön egészen új szintre emelkedik tőle.
A tereprendezés rendszerint a kertépítés egyik első és legfontosabb lépése a kerttervezés után. Alapvetően két folyamatos különíthetünk el egymástól, melyek a következők:
Bármelyik megoldás is szükséges egy kertépítés során, rendkívül lényegesek a megfelelő előkészületi munkálatok. Mivel a tereprendezéshez általában óriási gépeket kell bevetni, ezért lényeges feltérképezni a leendő területet ahhoz, hogy hol futnak közművesítési hálózatok, miközben a telken lévő fák és növények kivágása, gyökérzetük kitermelése, illetve az esetleges épített vagy alapozott objektumok elbontása szintén a tereprendezéshez tartozó problémakör – már amennyiben ezek akadályozzák az új kert kialakíthatóságát.
A kertépítéshez kapcsolódó tereprendezés egyik legoptimálisabb és természetesen legkevésbé költséges megoldása az, ha a területen meglévő földmennyiség megtartásával alakítjuk ki az új kert arculatát. Sajnos erre csak nagyon ritka esetben van lehetőség, mert ha nem is teljesen sík telken folyik a munka, akkor is gyakran előfordul, hogy annyira rossz a talajminőség, hogy erősen ajánlott legalább a füvesítés miatt néhány köbméter trágyázott termőföldet hozatni a helyszínre annak érdekében, hogy mielőbb szép zöld gyep legyen az udvarunkban. Ez az úgynevezett talajfrissítés azért is lényeges, hogy a korábbi gazok teljesen kihaljanak a pázsitból, és helyükre fűmagból frissen kelt fű kerülhessen.
Ha annyira szerencsés a környezet, hogy a meglévő terepen elegendő csak egy kis átalakítást végezni, akkor is szükséges lesz az iménti probléma miatt teljesen legyalulni a felső réteget, hogy a régi gyomnövények kihaljanak a területről. A tereprendezés ilyen esetekben általában egy kisebb munkagéppel történik, mely a sík részek kialakítása mellett elvégzi az alapvető profilozási folyamatokat, így például halmot készít a sziklakertnek, a mesterséges domboknak, kiássa a kerti tó helyét, valamint az ágyások és a járdák alapját, illetve természetesen a leendő locsolórendszer egyaránt ekkor kerül kialakításra. Amennyiben tápanyagban gazdag földterületről beszélünk, a tereprendezést követően rögtön következő munkafázisba léphet a kertépítés folyamata, jöhetnek a növények, a térburkolatok és az egyéb munkálatok szép sorjában.
Amennyiben egy leendő kert talajszerkezete nagyon rossz állapotban van, nincs benne elegendő tápanyag a növények megfelelő fejlődéséhez, esetleg túl sok vagy túl kevés a helyszínen a profilozáshoz szükséges föld, akkor elkerülhetetlen a termőföldszállítás. Ezzel kapcsolatban a szerencsésebb helyzet, ha a felesleges földet el kell szállítani a helyszínről, hiszen ez általában kevésbé költséges, mint az, ha friss termőföldre lenne szükségünk, pláne annak fényében, hogy utóbbi esetében lehetnek buktatók, melyekre oda kell figyelni. Nyilván szakember bevonásakor ezektől mentesülünk majd, de így is jobb tisztában lenni a következőkkel:
A növénytelepítés a kertépítés egyik legfontosabb része, aminek következtében már határozott arculatot kaphat leendő zöldövezetünk. Az ültetés minden esetben a kerttervezés során meghatározott szigorú feltételek és szabályok alapján történik, hiszen ehhez a folyamathoz elengedhetetlen lesz kimagasló szintű kertészeti, ökológiai és kulturális alapismeretekkel rendelkezni, hogy a megfelelő növények a megfelelő helyre kerülhessenek. Alapvetően a növénytelepítésnek két típusát különböztethetjük meg egymástól, így beszélhetünk
A kerttervezés során a növénytelepítés kapcsán nemcsak a betervezett fajokat jegyzik fel a szakemberek, hanem azokhoz komplett növénytelepítési tervet is készítenek, melyek pontos útmutatót adnak ahhoz, hogy mit, hová és milyen sorrendben kell elültetni ahhoz, hogy a díszkert a későbbiekben is megőrizze esztétikus tulajdonságait és könnyedén gondozható legyen. Egy nagyra növő örökzöld alá vagy terülők mellé nem ültetünk virágzókat, egy rododendronos kertben pedig nem alkalmazunk kaktuszokat vagy egynyári növényeket, hiszen ezek minden tekintetben szöges ellentétjei egymásnak.
Mivel egy rendkívül összetett és óriási tudásanyagot igénylő folyamatról van szó, a növénytelepítés kapcsán nem árt tisztában lenni néhány alapvető szemponttal, melyeket már a tervezéskor figyelembe kell venni. Ezek a következők:
Ültetési idő: A növények kiválasztásakor lényeges, hogy szabadgyökeres, vagy konténeres formában tudjuk-e majd megvásárolni őket? Ez azért fontos tényező, mert a szabadgyökeres növények többsége csak kora tavasszal vagy ősszel ültethető el, hiszen gyökérzetük mindig sérül, és a regenerációhoz nagyon sok csapadékra lesz szükség, amit nyáron nem lehet nekik folyamatosan biztosítani. A konténeres vagy földlabdás növények ezzel szemben szinte az év bármelyik időszakában szabadon ültethetők, noha az öntözést itt sem szabad elhanyagolni. Egy szakszerű öntözőrendszer kialakítása természetesen óriási segítség lehet abban, hogy mindezt kiküszöböljük, esetenként felülírjuk.
Alapvető igények: Minden egyes növénytípusnak vannak igényei, így például némelyeknek sok víz vagy fény kell, mások inkább a szárazabb klímát vagy az árnyékot kedvelik, de akadnak speciális tápanyag-, sőt talajigényű fajok is. Ezekkel az alapismeretekkel mindig tisztában kell lennünk a telepítés előtt. Sok esetben elegendő lehet ismerni a növény pontos származási helyét ahhoz, hogy a lényeges alapokkal rögtön tisztában legyünk, ezáltal például egy mediterrán növény még a globális felmelegedés ellenére sem rendelkezik ugyanolyan igényekkel, mint egy Magyarországon őshonosnak tekinthető faj.
Virágzás: A legtöbb kert sajátosságát a virágzó növények adják meg, éppen ezért fontos tudni, hogy melyik faj, pontosan mikor, milyen színben, és milyen hosszú időn át virágzik. A cserjék, a hagymás növények és az egynyáriak esetében ez kifejezetten lényeges szempont, pláne annak fényében, hogy a téli időszakot leszámítva úgy is megtervezhetjük a kertet, hogy koratavasztól az ősz végéig folyamatosan virágozzon valami a kertben.
Örökzöld növények: Az örökzöld növényeket nem véletlenül kezelik külön csoportként a telepítéskor a kertészek, hiszen a virágzókhoz hasonlóan nagyon fontos szerepet játszanak leendő kertünkben. Méghozzá egész évben, hiszen télen is megőrzik a színüket, és bár a nevükben ott a zöld kifejezés, valójában rengeteg különféle árnyalatban elérhetők, vannak kékes, szürkés és még sárgás árnyalatúak is, tehát érdemes megfelelően variálni őket.
Méret és forma: Minden növénynek megvan a maga sajátos mérete és kiterjedése. Ezekkel a telepítés előtt nagyon fontos számolni, hiszen a nagyobb és kisebb típusokat fontos lesz megfelelően összehangolni a felfelé, oldalirányban, vagy oszlopos formában terjeszkedő, esetleg kúszónövényektől, melyek alapjaiban tudják meghatározni egy kert megjelenését és gondozhatóságát.
Bár egészen nyilvánvaló, hogy ahány kert, annyiféle stílus és elképzelés, azonban vannak olyan növények, melyek általános tulajdonságaiknak köszönhetően minden magyar kertben ideálisak lehetnek. Nem kényesek, kifejezetten mutatósak, esetleg hasznosak is. Hogy melyek ezek? Lássunk egy listát.
Minden kertépítés egyik legfontosabb mozzanata a füvesítés. Általában a legutolsó lépések egyikeként történik, mikor már minden növény és kertelem a helyére kerül, és már csak a szép zöld pázsit hiányzik az összképből. A füvesítésnek jelenleg két formája ismert, melyek a következők:
Mindkét füvesítési megoldásnak megvannak a maga előnyei és hátrányai, azonban a végeredmény tekintetében egyik sem nevezhető jobbnak, mint a másik, így a legtöbb esetben az adott kert kialakítása, a tulajdonos döntése, és olyan tényezők határozzák meg a választást, minthogy mennyire sürgető, hogy zöld gyep díszítse a területet. Fűmaggal ugyanis folyamatos öntözés mellett is beletelik néhány hétbe, míg sűrű és összefüggő pázsitunk lesz, ellenben a gyepszőnyeg a lerakását követően azonnal olyan hatást kelt, mint egy összefüggő zöld fűtakaró.
Noha megfelelő időjárás esetén egész évben lehetőség van kertépítési munkálatok kivitelezésére, azonban nagyon sok munkafolyamat szezonális jellegű. Ide sorolható a füvesítés is, ami hasonló a növénytelepítéshez, ezáltal csak akkor lesz szép zöld gyepszőnyegünk, ha hagyunk időt a magok kikelésének, illetve a pázsit csomósodásának, sűrűsödésének. Általánosságban kijelenthetjük, hogy a füvesítéssel nagyon fontos megvárni az első talajmenti fagyok végleges eltűnését, illetve legalább 3-4 héttel előbb befejezni a munkát, minthogy ősszel ismét megjelenjenek csípős hideg éjszakák. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy áprilisnál előbb nem nagyon szabad nekiállni ezeknek a munkálatoknak, és szeptember elején már legkésőbb meg kell lennie az utolsó vetésnek ahhoz, hogy biztosan ne fagyjon el a frissen kihajtott fű.
Természetesen közel sem csak a fagy, hanem a csapadék miatt is aggódnunk kell ilyenkor, hiszen a friss füvesítésnek – pláne fűmag esetén – gyakorlatilag állandó nedvesség kell. Lényeges tehát már ilyenkor kiépíteni egy automatikusan üzemelő öntözőrendszert, mely nemcsak a magok kikelését vagy a gyepszőnyeg megmaradását, hanem a zöld gyep későbbi biztosítását is garantálja. Főként a nyári vetés során fontos a folyamatos öntözés, hiszen ha a magok kiszáradnak, nagy valószínűséggel újra kell vetni az optimális hatás érdekében. Persze érdemes azért kiemelni, hogy a manapság tapasztalható enyhe telek miatt egy automatikus öntözőrendszerrel majdnem egész évben kivitelezhető a füvesítés, csak néha nagyobb kockázattal jár. Ha a gyepszőnyeges megoldást választjuk, értelemszerűen ezek jelentős többsége azonnal elhárítható.
Ha makulátlan minőségű zöld gyepet szeretnénk, méghozzá hosszabb távon, akkor rendkívül lényeges, hogy bizonyos munkálatok megelőzzék a konkrét füvesítési teendőket. Bár nyilvánvaló, hogy gyommentes pázsit nem létezik, hiszen előbb vagy utóbb biztosan belenőnek különféle gyomnövények is, azonban a fűmagok megerősödését alaposan elősegíthetjük, ha előtte a területet olyan gyomírtóval kezeljük, mely megakadályozza például az egynyári- vagy a kétszikű évelő gyomok kinövését. Lényeges, hogy ezt a folyamatot soha ne túl melegben, vagy túl hidegben végezzük, és ne nyírjuk le előtte a régi pázsitot, hiszen a gyomírtó minden esetben a vegetatív szerveken át szívódik fel a növényekben, és segíti pusztulásukat, mely általában egy-két nap alatt lezajlik, és látható eredményekkel jár.
Fontos odafigyelnünk arra, hogy ha a friss gyomirtózásra eső hullik, akkor azzal csökken a hatásfok, de nagy melegben is számolhatunk ezzel, hiszen ilyenkor a növények egy viaszos védőréteggel óvják magukat az erős napsugárzástól, tehát a vegyszer nem tud felszívódni rajtuk keresztül. Léteznek ma már olyan gyomírtók, melyek nemcsak a kihajtott vagy kifejlődött gyomokat, hanem magjaikat is elpusztítják. Ez azonban időbe telik, és rendkívül lényeges, hogy a kezelést követően legalább egy teljes hónapot várni kell az új telepítéssel, a növényi maradványokat pedig nem szabad a talajba forgatni vagy komposztálni, azt a legfelső talajréteggel együtt el kell távolítani.
A gyomnövények kiirtása mellett friss füvesítés előtt nagyon fontos a talajfertőtlenítés is annak érdekében, hogy a kártevőktől egyaránt megszabadulhassunk. A legtöbb kert talajában nagyon sok élősködő található. A legnagyobb problémát a pajor és a drótféreg okozzák, melyek nemcsak a frissen vetett fű, hanem a növények gyökérzetét egyaránt képesek károsítani, emiatt tehát lényeges a tényleges munkálatok előtt talajfertőtlenítő granulátumot beleforgatni a földbe. Ez a folyamatos öntözés vagy az esőzések hatására bomlik majd le, elpusztítva ezzel a különféle károkozókat, melyek óriási pusztítást tudnak végrehajtani a jelenlétükkel. Természetesen érdemes előtte azért alaposan átnézni a talajt, hiszen amennyiben nincs pajor, akkor feleslegesen nem kell vegyszert keverni a földbe, hiszen azzal hasznos élőlényeket is kiirthatunk onnan.
A fűmaggal történő füvesítés kifejezetten nagy szakértelmet és odafigyelést kíván. Alapvető fontoságú, hogy a talaj mindig gazdag legyen a tápanyagokban, közvetlenül a vetés előtt pedig lényeges jól átdolgozni és átforgatni az egészet például egy rotációs kapával, mely segít a kérges felület vagy a nagyobb talajrögök eltüntetésében is. Ha mégis maradtak nagyobb hantok vagy egyéb idegen anyagok – például faágak – a füvesítendő területen, akkor azt mindig távolítsuk el onnan egy gereblye segítségével. Erősen nedves talajra soha nem szabad fűmagot vetni, mindig közepesen száraznak, porhanyósnak kell lennie.
Nagyon lényeges, hogy mindig a kertünkhöz, az alapvető környezeti tényezőkhöz minden tekintetben illeszkedő fűmagot válasszuk. Ezen soha nem szabad spórolni vagy rosszabb minőségűt vásárolni, hiszen később megbosszulhatja magát a döntésünk. A fűmagot hasonlóképpen kell vetni, mint a búzát, ezáltal nem szabad sem túl ritkásan, sem túl sűrűn szórni őket, mert mindkét alternatíva komoly problémákat idézhet elő. Fontos, hogy a frissen vetett fűmag elindításához szükséges valamilyen műtrágyát alkalmazni, lehetőség szerint olyat, ami alacsony nitrogéntartalommal rendelkezik. Ha a fűmagok és a műtrágya is a helyükön vannak, a felületet fontos hengerelni annak érdekében, hogy sima felületet kapjunk, illetve a szél se tudja kikezdeni a friss vetést.
A gyepszőnyeges füvesítés egy gyorsabb és látványosabb eljárás a fűmagos vetéshez viszonyítva, azonban emiatt részben költségesebb is, miközben ugyanolyan nagy szakértelmet, valamint odafigyelést követel. Fontos tudni például, hogy a gyepszőnyeget a felszedést követően nem szabad sokáig tárolni, mielőbb fel kell használni őket. Amennyiben ez 24 órán belül nem valósul meg, akkor utána elengedhetetlen beöntözni a telepítendő gyepet, miközben a közvetlen napsugárzástól védett helyen tároljuk őket. A gyors felhasználásra és a szakszerű tárolásra azért van szükség, mert ellenkező esetben a frissen telepített a korábbi fényhiány és szárazság után besárgul, a napsugárzással való érintkezést követően pedig megég a levele, vagyis az egész folyamatot meg kell ismételni ahhoz, hogy zöld pázsitot kapjunk.
A frissen telepített gyepszőnyeg főként az első napokban óriási figyelmet igényel. A legnagyobb ellensége a kiszáradás, amit természetesen egy automata öntözőrendszer telepítésével lehet majd ellensúlyozni. Folyamatos vízellátás esetén szinte nullára csökken annak az esélye, hogy a gyepszőnyeget károsodás éri. Fontos ugyanakkor a használatba vétel is, hiszen egy friss telepítésre csak akkor lehet rámenni és használni, ha a rögzítője már meggyökeresedett. Ez a talajtípustól függően akár 2-4 hétig is eltarthat.
A gyepszőnyeg esetén fontos kiemelni egy gyakran figyelmen kívül hagyott kártevőt, mely a frissen telepített gyepréteget akár egy éjszaka alatt teljesen tönkre teheti. Ez a kártevő nem más, mint a vakond. Bár manapság rengeteg különböző szerkezet létezik papíron a vakond távoltartására, azonban a gyepszőnyeg esetén nem érdemes kockáztatni, fontosabb hatékonyan megelőzni a bajt, méghozzá egy speciális vakondháló telepítésével. Ez a kis kiegészítő közvetlenül a gyepszőnyeg alá kerül, és megakadályozza, hogy a kártevő eljusson a felszínre, ezáltal meglazítsa a talajt és esztétikailag problémás vakondtúrásokat hagyjon maga mögött. Ennek a megoldásnak a legnagyobb előnye, hogy teljesen állatbarát, így lényegében csak egy kicsit odébb tereljük a segítségével az állatot.
Akár fűmagos, akár gyepszőnyeges füvesítésről beszélünk, a gyönyörű pázsit egyik titka, hogy közvetlenül a munkálatok elvégzése után folyamatosan elegendő csapadékot kapjon a kérdéses terület. Ma már léteznek különféle automata öntözőrendszerek, melyek ugyan jelentős mértékben megkönnyíthetik a dolgunkat, azonban ha inkább a manuális öntözési módszert választanánk, akkor nem árt felkészülni a lehetséges problémákra.
Főként a fűmagos vetést például nagyon óvatosan kell locsolni. A legjobb, ha csak permetezzük alacsony porlasztással ellátott slagvégződés segítségével, hiszen ilyenkor nem szabad kimozgatni vagy kimosni a helyükről a fűmagokat, a cél az, hogy a helyükön megdagadjanak és megcsírázzanak. Az ültetés utáni első locsolás lényege, hogy legalább 15-20 centiméter mélyen átnedvesítsük a talajt. Sarat soha nem szabad csinálni, így amennyiben a talaj felszíne fényleni kezd, esetleg kisebb pocsolyák jelennek meg rajta, az öntözést azonnal abba kell hagyni. A beöntözést követően egyébiránt mindössze az lesz a feladatunk, hogy a talaj mindig nedves maradjon, a fűmagoknak ugyanis ez a legideálisabb környezet a csírázáshoz. Lényeges ellenőrizni az időjárásjelentést is, hiszen ha eső készül, akkor érdemes ahhoz igazítani az öntözést. Ha a fűmagok kikeltek, nyilván egyszerre több vizet is zúdíthatunk már rájuk, de rálépni még ekkor sem szabad a területre, csak ha a szálak megerősödtek.
A gyepszőnyeg esetében az öntözés ugyanolyan fontos, mint a fűmagos vetésnél, azonban más tényezőket kell figyelembe venni hozzá. Itt a cél az első öntözéskor az, hogy a szőnyeg darabkái, tehát a talajréteg néhány felső centimétere átnedvesedjen, aminek a célja az, hogy a gyepgyökérzet könnyebben átnyúljon az alsó talajrétegbe, tehát gyakorlatilag megtelepedjen. Fontos szabály, hogy a gyepszőnyeg első beöntözését követően az alsó talajréteggel való kapcsolat növelése érdekében le kell hengerezni a gyepdarabkákat. A túlöntözést itt is fontos elkerülni, bár nem okozunk vele akkora kárt, mint a frissen vetett fűmagok esetében. A problémát akkor vesszük észre, ha a gyepszőnyegre lépve az illesztéseknél sár bugyog elő, esetleg érezhetően süllyed a talaj.
A sziklakertek a modern kertépítés egyik legkedveltebb megoldásai, melyek mindig is divatosak voltak, és a jelek szerint a jövőben egyaránt a kerttrendek szoros részét képezik majd. Ennek az oka a sokoldalúság mellett a végtelen lehetőségekben, az egyszerű megoldásokban, valamint a könnyed fenntarthatóságban és gondozhatóságban keresendő. Ez azonban közel sem jelenti azt, hogy egy sziklakert építésének nincsenek szabályai, éppen ellenkezőleg.
Egy sziklakert felépítése előtt alighanem az egyik, ha nem a legfontosabb teendő, hogy kiválasztásra kerüljön az a hely, ahol mini-szikláshegységünk felépítésre kerül. Mivel a sziklakert minden esetben a kert egyik központi eleme lesz, ezért rendkívül lényeges, hogy megfelelő helyre kerüljön, noha a döntés kapcsán fontos betartani bizonyos alapszabályokat. Ezek a következők:
Ahány sziklakert, annyiféle stílus, amit a különféle formák, növények és építészeti módok éppen úgy meghatározhatnak, mint például az, hogy milyen köveket választunk hozzá. Többféle szikla alkalmas arra, hogy kertet építsünk belőle, így a legnépszerűbbek a gránit, az andezit, a bazalt, a dolomit, a mészkő és a homokkő. Fontos azonban kiemelni, hogy a kőzet kiválasztása nemcsak a sziklakert jellegét határozza meg, hanem sokszor azt is, hogy milyen növényeket tudunk elültetni mellettük. Ha például mészkőből építünk sziklakertet, akkor az évelőket azonnal elfelejthetjük, esetükben sokkal ideálisabb lesz a gránit alkalmazása, melyből szintén találhatunk világosabb árnyalatot, de ha igazi magashegységi jelleget szeretnénk, akkor sötétebb megoldásokkal, bazalttal vagy andezittel kell számolnunk.
A kövek típusa mellett lényeges odafigyelni a formákra is. Alapszabály, hogy egy sziklakert akkor a leglátványosabb, ha kialakítása olyan, mintha egy valódi hegyrendszer miniatürizált változatát látnánk viszont. Emiatt nem szabad a szimmetrikusságra, a mértani szabályokra fókuszálni a kialakításakor, minél szabálytalanabbak a kövek és az elrendezésük, annál jobb végeredmény születhet, miközben természetesen nemcsak a nagyobb, hanem a kisebb sziklák is fontos szerepet kapnak az építményben, de hogy milyen mennyiségű követ alkalmazunk, az mindig csak a megrendelő kérésén múlik.
Egy sziklakert felépítésének első lépése a hely kijelölését, valamint a kőzetek, a töltőföld és a növények beszerzését követően az, hogy leendő fundamentumát teljesen megtisztítjuk, és legalább 30 centiméter mélyen kiássuk. Ezt sokan kihagyják, ami azért problémás, mert a sziklakert így apránként teljesen eltűnik majd, belesüllyed az alaprétegbe, de ha egy 20-30 centiméteres murva- vagy bazaltrétegre építjük fel, akkor ilyesmitől garantáltan nem kell tartanunk.
Akár sík terepen, akár lankán alakítjuk ki, a sziklakert lényege, hogy mindig természetes hatást keltsen, tehát a kőzeteket rendezetlenül, vagy valamilyen nagyon gyenge összefüggéssel ellátott szabály mentén helyezzük el. Először mindig kialakítunk egy profilt a leendő kertnek, feltöltjük az alapvető formáját, a csúcsait, a völgyeit, ügyelve arra, hogy a növényeknek általában az a legelőnyösebb, ha déli, esetleg keleti tájolást alkalmazunk. Néha szükséges lehet támfalat építeni hozzá – például kerítések, gyengébb szerkezetű lankák vagy házfalak mellett –, majd az elkészült profilra hordjuk fel a sziklákat, elegendő helyet hagyva köztük a növényeknek.
A sziklakert alapvető talajszerkezete rendkívül fontos, ezért erre oda kell figyelni a kialakításkor. Ha a víz lefolyik rajta, túl sűrű lesz, ami a későbbiekben nagy gondokat okozhat, ezáltal addig módosítsuk ezeket a tulajdonságokat, amíg a víz keresztül nem folyik a földszerkezeten, melyhez érdemes meszes talajkeveréket alkalmazni, hiszen a legtöbb sziklakerti növény ezt szereti. Mivel nincs két ugyanolyan sziklakert, ezért minden esetben a megrendelő igényei, a kert profilja és sajátosságai, valamint az építő kreativitása dönti el, hogy milyen megoldások kerülnek alkalmazásra.
Amint elkészült a sziklakert váza, jöhet a növénytelepítés. Mivel többnyire évelő földlabdás és konténeres növényekről van szó, ezért az év bármelyik részében ültethetjük őket. Érdemes már a sziklakert építése során odafigyelni arra, hogy elegendő helyet hagyjunk a növényeknek, tehát egy-egy szikla elrendezése vagy beforgatása sok esetben rögtön elő is írja, hogy milyen növénytípus kerüljön oda. Rendkívül lényeges, hogy egy sziklakertbe ne ültessünk egymástól drasztikusan eltérő tulajdonságokkal rendelkező növényeket, hiszen az komoly fejtörést okozhat a későbbiekben.
Minden egyes elültetett növényt a behelyezést követően fontos meglocsolni, és gondoskodni a megfelelő talajtakarásról, hiszen az igazán szép sziklakert, ahol a későbbiekben csak a növények és a sziklák látszódnak, a föld azonban nem. A takaráshoz alkalmazhatunk kisebb köveket, kőzúzalékot, de közkedvelt a díszkéreg alkalmazása is, noha ez nem minden esetben áll jól nagy mennyiségben.
Hogy mégis milyen növényeket válasszunk egy sziklakertbe? A legkedveltebb és legismertebb sziklakerti növények Magyarországon a következők:
A térburkolás az egyik legjobb alternatíva, ha látványos, gyorsan kivitelezhető, tartós és elérhető árú megoldást keresnénk
A kérdéses építészeti megoldás népszerűségét leginkább az adja, hogy a térkővel nagyon gyorsan és szépen lehet dolgozni, lévén az építőelemeket sorozatban, nagy szilárdsággal és kimagasló méretpontosság mellett gyártják le, speciális alakjuknak köszönhetően pedig könnyedén egymáshoz kapcsolódhatnak, egyszerűen lehet belőlük látványos formákat és megoldásokat kialakítani. Bár esztétikus megoldásnak tekinthetjük, fő összetevőjét mégis az alapozás adja, hiszen ennek hiányában egyetlen burkolt felület sem tudja majd ellátni feladatát. Közkedveltsége mellett szól még, hogy a kövek a későbbiekben könnyedén felszedhetők, cserélhetők.
Egy térburkolat kialakítása csak akkor lesz egyszerre szép és tartós, ha a munkálatok előtt figyelembe vesszük a kert talajviszonyait, a várható teherbírást, valamint a csapadékvíz elvezethetőségét is. Ezek fényében elengedhetetlen lesz megfelelő fundamentumot készíteni a felülethez – a tömör beton ilyenkor teljességgel kizárt –, különösen akkor, ha agyagos talajjal van dolgunk, hiszen ezek elégtelen vízelvezetéssel rendelkeznek, így a megszokott 30-40 centiméter helyett akár 60-70 centiméter alapot is igényelhetnek. Lássuk azonban sorban a térkövezéshez szükséges munkafolyamatokat.
Minden térkövezés során az első és legfontosabb munkafolyamat, hogy kiássuk a leendő felület alapját, aminek során nagy gondot fordítunk arra, hogy minden későbbi munkafolyamathoz elegendő hely legyen. Ezért lényeges a megfelelő kerttervezés, hiszen ilyenkor már rögtön tudni fogjuk, hogy hol kell áttörni vagy leállást készíteni például az öntözőrendszer részeinek vagy éppen a kerti világításnak. Az ilyen helyeken PVC csövekkel tudunk leállásokat készíteni, hogy a térkövezés után könnyedén elvezethetők legyenek a kapcsolódó rendszer alapjai, de szükség esetén ebben az állapotban már véglegesíthető minden.
A földmunkálatok után megkezdődik a tényleges építés, vagyis a leendő térburkolat határain a szegélyelemek lebetonozása. Erre nemcsak azért van szükség, hogy láthassuk a leendő szilárd felület körvonalait, hanem azért is, hogy a térköveket már pontosan „faltól-falig” tudjuk elhelyezni. A szegélyelemeket mindig betonba kell rögzíteni úgy, hogy pontosan ügyelünk a merőlegesekre és a párhuzamosokra, valamint arra is, hogy vízszintbe kerüljenek, lévén ez elengedhetetlen lesz az esztétikus térkőfelület kialakításához a későbbiekben. Ehhez természetesen már ismerni kell, hogy milyen térkövek kerülnek majd felhasználásra, hiszen magasságuk alapvetően határozza meg a szegély elsüllyesztésének mértékét.
A leendő térburkolat tartósságának az egyik legfontosabb eleme az alapozás. Ha ez elmarad vagy helytelen kialakítást kapott, a térkövek elmozdulhatnak, elsüllyedhetnek, eltörhetnek, tehát a felület végsősoron nem tudja majd ellátni a feladatát. Az alapozáshoz mindig valamilyen zúzott ömlesztett anyagot használunk. Murva, andezit vagy bazalt egyaránt ideális lehet ehhez, sőt a zúzott kő is, a lényeg, hogy agyag ne kerüljön bele. Az alapanyagot mindig rétegenként kell tömöríteni, így 10-15 centiméterenként egy speciális vibrolappal be kell döngölni a helyére Mindezt addig szükséges ismételni, amíg olyan magasságot nem érünk el az alappal, hogy az a térkővel együtt már csak alig 0,5-1 centiméterre legyen a szegély felső részétől. Ez azért lényeges, mert a zúzott alapra homokot vagy többszörösen rostált sódert kell elteríteni egyenletesen, mely a tömörítés után ideális lesz már a térkő elhelyezésére. Rendkívül lényeges itt, hogy egyenletes, sík, vízszintes felületet alakítsunk ki, ellenkező esetben hullámos, felületet, mozgó térköveket kapunk.
Ha az alapozás és a szintezés megfelelő, nekikezdhetünk a térburkoló kövek lerakásának. Ahány termék, annyiféle kialakítási lehetőséggel találkozunk, így csak rajtunk múlik, hogy sorban, párhuzamosan, mintásan vagy esetleg valamilyen speciális megoldás mentén dolgozunk-e vele. Fontos azonban előtte pontosan kalkulálni, hogy a kövek biztosan kiadják-e elképzeléseinket. Minden térkő kötésbe tehető, ami azt jelenti, hogy bizonyos pontokon illeszkednek egymáshoz. Erre kell törekedni a fektetés során, miközben folyamatosan ellenőrizzük a vízszintet, amit egy gumikalapáccsal tudunk mindig finoman korrigálni.
Bár kisebb felületek esetében tudatos kalkulációval elérhetünk pontos illeszkedést, nagyobb burkolatoknál azonban szinte elengedhetetlen, hogy a fixen lefektetett szegélyek miatt vágni kelljen egy-egy térkövet. Ehhez speciális kővágó korongra és nagy sarokcsiszolóra, vagy egy kőroppantóra lesz majd szükségünk. A lerakás során mindig ellenőrizzük a homokágy állapotát, ha korrekcióra szorul, akkor finoman egyengessük el, töltsük fel, esetleg szedjünk le belőle egy kőműves kanállal. Nagyobb felületeknél a térkövek között kell kialakítani majd a megfelelő vízelvezetést is, amihez ma már előre gyártott elemek könnyíthetik meg a dolgunkat.
A térkövek elhelyezését követően a felület azonnal járható lesz. A következő munkafolyamat a fugázás, amire azért van szükség, hogy egységesebb, szilárdabb felületet kaphassunk. Ehhez finom homokot vagy többször rostált sódert söprünk végig a térburkolaton, hogy az aprócska szemek a kövek közé szorulva ellehetetlenítsék azok elmozdulását. A tömörséget egy utólagos lapvibrátorral tudjuk növelni, amivel néhány alkalommal végig kell mennünk a teljes felületen azért, hogy a kövek megfelelően elrendeződjenek. Fontos azonban, hogy ha érzékeny felületű térburkolattal dolgozunk, ezt a folyamatot cseréljük fel, mert az ilyenkor ottmaradó apró kavicsok megsérthetik a burkolat felületét.
Nincs kertépítés földmunka nélkül. A folyamat rendszerint kéz a kézben jár a tereprendezéssel, noha fontos megkülönböztetni egymástól a
A kézi földmunka alapvetően fontos minden kert kialakításakor, hiszen megannyi olyan munkafolyamatot nevezhetünk meg, melyek során meg kell fogni a talicskát, az ásót, a kapát és a gereblyét ahhoz, hogy a kert bizonyos elemei úgy nézzenek ki, ahogyan azt a tulajdonos elképzelte. Nyilvánvaló, hogy a gépi földmunka után inkább már csak a finomhangolás marad a kétkezi munkásokra, de a sziklakertek vagy a kerti tavak profilozása, a füvesítés előtti földfelület elgereblyézése, a rézsűk végleges kialakítása, a sziklakertek során tapasztalható finomítások, a növényültetés vagy éppen a térkövezés során elengedhetetlen, hogy kézi földmunkára kerüljön sor.
Hangsúlyozandó azonban, hogy a kertépítés során a földmunkák jelentős részét gépek végzik. Munkagépek gondoskodnak a tereprendezésről, a felesleges föld elhordásáról és a friss betermeléséről, a környezeti viszonyok kialakításáról, a talaj dőlésének és síkságának véglegesítéséről, a térkövezett felületek vagy a kerti tavak alapjainak kiásásáról, valamint természetesen a vízelvezetők és az öntözőrendszerek leendő helyének kiemeléséről is. A földmunka tehát minden esetben az a folyamat, amikor leendő kertünk alapjai megszületnek.
