A kertfenntartás során a rendszeres fűnyírással, metszéssel, tápozással, permetezéssel és egyéb teendőkkel biztosítjuk, hogy az ön kertje mindig egészséges, illetve biztonságos lehessen. A rendszeres gondozás nagy szaktudást igénylő munkakörökre épül, melyek minden évszakban szükségesek.
Hogy szépen gondozott, mindig zöldellő, virágban gazdag, nem mellesleg pedig egészséges kertünk lehessen, ahhoz elengedhetetlen a rendszeres fűnyírás, tápozás és permetezés. Mit kell tudni ezekről a tevékenységi körökről?
Ha saját kerttel és pázsittal rendelkezünk, akkor tavasztól-őszig elengedhetetlen lesz a füvesített terület rendszeres karbantartása. Az egyik legalapvetőbb tevékenység ebben a tekintetben a fűnyírás. Mivel ezzel nemcsak a kert esztétikai állagát őrizzük meg, de a pázsitnak is nagyon jót teszünk, ezért normál körülmények között heti egy alkalommal legalább rendkívül lényeges lehet lenyírni a füvet. Amennyiben erre nincs kapacitása, bízza ránk bátran a munkát, hiszen a rendszeresség legalább annyira fontos ezen a téren, mint például a megfelelő eszközök rendeltetésszerű használata.
Lényeges ugyanis, hogy a fűnyírást mindig kellő körültekintéssel, a gyep állapotához, az időjáráshoz és az egyéb körülményekhez igazítsuk. Fontos figyelembe venni például, hogy frissen vetett fűről vagy gyeptégláról van-e szó, de az évszak, a csapadékmennyiség szintén befolyásoló tényezők. A szárazabb nyári időszakokban például sok esetben a teljes pázsit kiéghet, ha ragaszkodunk a heti rendszerességű nyíráshoz.
Hogy miként nyírjuk le a füvet, azt alapvetően négy nagyon fontos tényező befolyásolja, melyek a következők:
A fűnyírás kapcsán rendkívül fontos a megfelelő gépek és beállítások alkalmazása, ami inkább gyakorlatot, mint szaktudást igényel. Az alkalmazott fűnyíró esetében lényeges a nagy fordulatszám, valamint az is, hogy pengéi mindig makulátlanul élesek legyenek – szegélyvágó esetén a damil minőségét kell szem előtt tartani –, ellenkező esetben a fűszálak súlyosan roncsolódnak, tépődnek és szakadnak, amitől nagyon nehezen regenerálódnak. Ezért alakulhat ki a gyep esetében kellemetlen sárgulás, barnulás, gombásodás, amit csak hosszú karbantartási folyamattal, permetezéssel és tápozással lehet visszafordítani.
Lényeges mindemellett a fűnyírás kapcsán az is, hogy a gépek által levágott fűnyiradékot soha nem szabad otthagyni a pázsiton, az ugyanis meggátolja az élő fűszálakat abban, hogy levegőhöz jussanak és fotoszintetizálhassanak. Ennek hatására a fű foltokban elszáradhat. A nyiradékot érdemes mindig gondosan összegyűjteni, hiszen segítségével komposzt készíthető, ami az egyik legjobb talajjavító alapanyag lehet a későbbiekben.
Még egy igényesen kialakított díszkertben is nagyon gyakran szükség lehet arra, hogy fellépjünk a növények tápanyaghiánya ellen, amire ma már rengeteg különféle alapanyagot elérhetünk a szintetikus megoldásoktól kezdve a természetes alternatívákig bezárólag. Tápozásra általában azért van szükség, hogy megelőzzük a talaj kifulladását, és megsegítsük a növények növekedését, virágzását, fejlődését, hogy a kert minden eleme egész évben olyan látványos lehessen, mintha egy kertészeti magazin elevenedett volna meg a szemünk előtt.
Bár a legtöbb tápszer mindenkinek elérhető, azonban ezek többsége speciális alkalmazásmódot igényel, ezáltal többségük megfelelő koncentrációban, és csak bizonyos fajok esetében alkalmazható a kijelölt időintervallumokon belül. Némelyeket öntözéssel kell eljuttatni a növények felszívószerveihez, mások szilárd halmazállapotúak, de léteznek olyanok is, melyek permetezést követően képesek kifejteni támogató hatásukat.
Hogy mikor lehet szükség kertünk tápozására?
A permetezés a kertgondozás egyik legfontosabb eleme, ami lehetőséget ad arra, hogy hatékonyan tudjunk védekezni a különféle kártevőkkel és kórokozókkal szemben. Nyilván vannak olyan esetek, amikor a növényen már a permetezés sem segít, éppen ezért rendkívül lényeges, hogy soha ne csak regenerációs célzattal alkalmazzuk, sokkal inkább a megelőzés érdekében. A rendszeres és szakszerű permetezés ugyanis a növények számára átfogó védelmet biztosít, ennek elhanyagolásával azonban megbetegedhetnek, fejlődésük lelassulhat, hosszabb távon pedig akár el is pusztulhatnak.
A preventív jellegű permetezés azért nagyon lényeges, mert egy már kialakult betegség megszüntetése mindig sokkal nehezebb, mint a megelőzés. Legyen szó akár valamilyen gombásodásról, akár tetvesedésről, egyetlen permetezés elég lehet ahhoz, hogy a növényt megvédjük, ellenben egy kialakult probléma esetén – pláne előrehaladott állapotban – gyakran a két-három ismétlő lemosás sem mindig elegendő. Emiatt erősen ajánlott, hogy a tavasztól őszig tartó kertgondozási időszak során legalább két lemosó permetezést végezzünk, az egyiket még rügyfakadás előtt, a másikat pedig miután a növény már letermett és levirágzott. Mindkét lemosás azt a célt szolgálja, hogy a növény rügyeit megvédjük és egészségesen tartsuk ahhoz, hogy tavasszal problémamentesen tudjon új életre kelni.
Az úgynevezett lemosó permetezés a legtöbb esetben a fás szárú növényeken, azokon belül is főként a gyümölcsfákon erősen ajánlott. A cél ebben az esetben az, hogy a fák repedezett törzsén megtelepedett baktériumokat és gombás spórákat elpusztítsuk, illetve megritkítsuk a szintén itt megtelepedett, enyhe teleket könnyedén átvészelő kártevő rovarok – tetvek, molyok, atkák – egyedszámát is. Nyilván a lemosó permet sem véd mindentől, hiszen rengeteg olyan kártevő van már manapság, melyek a lombok alatt, a télikertekben vagy az üvegházakban telelnek, és minden esetben utólagos vagy későbbi védelem szükségeltetik számukra. A megelőző preventív permetezés esetükben is rendkívül lényeges!
Természetesen közel sem csak a gyümölcsfáknak lehet szükségük permetezésre. Virágzó évelőket vagy például rózsásokat egyaránt megtámadhatnak olyan élősködők és kártevők, melyek a növények teljes kipusztulásához vezethetnek. A probléma megelőzhető, de kialakulás esetén szintén elhárítható ezzel a módszerrel. Szükség lehet permetezésre továbbá az egészséges gyep fenntartásához is, lévén a fűben megtelepedhetnek például gombák és egyéb kártevők, melyek a megfelelő permetszerrel kiirthatók, de a gyomnövények ellen szintén csak speciális anyagokkal tudunk védekezni.
Nagyon fontos észben tartani, hogy a permetezés során többnyire erős méreganyagok kerülnek a növényekre, melyek az emberi szervezet számára veszélyesek lehetnek. Megfelelő felszerelések, alapismeretek, de még inkább védőruházat nélkül tehát soha ne álljunk neki egymagunk még a lemosópermetezésnek sem, hiszen azzal veszélybe sodorhatjuk családtagjainkat és négylábú kedvenceinket egyaránt. Ha minket választ, garantáljuk a maximális biztonságot és tanácsadást minden permetezési eljárás alkalmával!
Amennyiben fontosnak tartjuk a szép zöld, egészséges és egységes pázsitot, akkor ahhoz elengedhetetlen lesz a rendszeres gyakorisággal elvégzett gyepszellőztetés, ami nem más, mint a kertben megtalálható fűréteg felfrissítése és egészségesen tartása, amivel sokkal szebbé és dúsabbá tehetjük a kert esztétikai értékét.
A gyepszellőztetést egy speciális eszköz segítségével lehet kivitelezni, és egy szezon alatt legalább két alkalommal ajánlott elvégezni, méghozzá tavasszal és ősszel, noha a nyári időszakban sem teszünk kárt ezzel a beavatkozással. A szezon elején és végén végzett szellőztetés azonban elhanyagolhatatlan, hiszen míg tavasszal a tél folyamán keletkező elhalt részek kerülnek eltávolításra ilyen esetekben, addig ősszel a nyár folyamán elöregedett és elhalt gyeprészeket tudjuk likvidálni a segítségével.
A gyepszellőztetést egy speciális eszköz segítségével lehet kivitelezni, és egy szezon alatt legalább két alkalommal ajánlott elvégezni, méghozzá tavasszal és ősszel, noha a nyári időszakban sem teszünk kárt ezzel a beavatkozással. A szezon elején és végén végzett szellőztetés azonban elhanyagolhatatlan, hiszen míg tavasszal a tél folyamán keletkező elhalt részek kerülnek eltávolításra ilyen esetekben, addig ősszel a nyár folyamán elöregedett és elhalt gyeprészeket tudjuk likvidálni a segítségével.
A gyepszellőztetést egy speciális eszköz segítségével lehet kivitelezni, és egy szezon alatt legalább két alkalommal ajánlott elvégezni, méghozzá tavasszal és ősszel, noha a nyári időszakban sem teszünk kárt ezzel a beavatkozással. A szezon elején és végén végzett szellőztetés azonban elhanyagolhatatlan, hiszen míg tavasszal a tél folyamán keletkező elhalt részek kerülnek eltávolításra ilyen esetekben, addig ősszel a nyár folyamán elöregedett és elhalt gyeprészeket tudjuk likvidálni a segítségével.
A gyepszellőztetést egy speciális eszköz segítségével lehet kivitelezni, és egy szezon alatt legalább két alkalommal ajánlott elvégezni, méghozzá tavasszal és ősszel, noha a nyári időszakban sem teszünk kárt ezzel a beavatkozással. A szezon elején és végén végzett szellőztetés azonban elhanyagolhatatlan, hiszen míg tavasszal a tél folyamán keletkező elhalt részek kerülnek eltávolításra ilyen esetekben, addig ősszel a nyár folyamán elöregedett és elhalt gyeprészeket tudjuk likvidálni a segítségével.
A cserjék és fák metszése alapvető fontosságú abban az esetben, ha esztétikailag szeretnénk kordában tartani kertünket, ezáltal nem akarjuk, hogy a növények túl magasra vagy terebélyesre nőjenek. Ez a probléma a cserjéknél, az örökzöldeknél és a fás szárúaknál egyaránt rendkívül lényeges, és bár gyümölcsfák tekintetében sem elhanyagolható, de ez egy külön szakágat képvisel. Az alábbiakban kizárólag a díszkerti metszésekre hagyatkoznánk!
A legtöbb díszcserjére jellemző, hogy több tengelyből növekednek, illetve terjeszkednek, és mindegyik fajtának megvannak a maximális méretei, azaz egy bizonyos pont után megállnak a növésben, az idősödő részek pedig fokozatos elhalásnak vannak kitéve. Ez teljesen normális folyamat, egyfajta állandó megfiatalodás, amit rendszeres metszéssel kell támogatnunk, hiszen amennyiben manuálisan eltávolítjuk a növényekről ezeket az ágakat és részeket, elősegítjük a friss hajtások és a dús virágzat kialakulását, valamint azt is, hogy elnyomják a közelükben lévő apróbb termetű ültetéseket.
A metszés során a cserjék általános formázásakor rendkívül lényeges, hogy egy jó megjelenésű, laza ágszerkezettel rendelkező, szellős kialakítású növényt kapjunk, hiszen a túl sűrű bokrok nemcsak a kártevőknek adnak ideális életteret, hanem elősegítik a gombák és egyebek megtelepedését is, melyek esztétikailag roncsolhatják a növény szerkezetét, de teljes pusztulásukat egyaránt előidézhetik. A metszés során törekedni kell az elöregedett törzsszakaszok kivágására, melyek tápanyagszállítási képessége ilyenkor már lecsökken. Minél jobban elágaznak az ágak, annál nehezebben oszlik el a fejlődéshez szükséges tápanyag a növényen belül. Emiatt érdemes a cserjéket, a fákat és a sövényeket mindig megfiatalítani.
Konkrétan a metszés általában három nagy szakaszra osztható a legtöbb dísznövény esetében, így beszélhetünk
Az általános visszavágás az, amikor a bokrok és növények méreteinek tudatos csökkentése és formázása mellett kivágásra kerülnek a károsodott, beteg, feleslegesen árnyékoló ágak. Kellő tapasztalat és szaktudás egyaránt kell ahhoz, hogy mindig a megfelelő helyen és a megfelelő részeket tudjuk kivágni a növényből. A következő szakaszban a fiatalítás részeként megkeressük azokat az ágakat, melyek túl öregek, és ha van alternatívaként helyettük frissen nőtt vessző, akkor megpróbáljuk a legtöbb elvastagodott részt kiszedni. Mivel ilyenkor a bokor vagy a cserje kifejezetten csapzottan nézhet ki, a folyamat utolsó lépéseként végzünk egy finomított formázást, aminek részeként már csak az esztétika dönt arról, hogy mely ágak mennek és melyek maradnak. Természetesen gyakorlott kertészek a három folyamatot már képesek párhuzamosan végezni pontosan úgy, mint ahogyan a legnagyobb festők is rétegről- rétegre építik fel festményeiket.
Hogy a díszcserjék, bokrok és fák metszését mikorra időzítjük, az egyáltalán nem mindegy! Alapvetően tavasszal, közvetlenül rügyfakadás előtt érdemes egyszer alaposabban megnyírni egy díszkertet, amikor a fiatalítás és a formázás egyaránt megvalósulhat. Ezt követően azonban gyakran fontos lehet a nyári szezonban is elvégezni legalább egy zöldmetszést, hiszen sok dísznövény, főleg a cserjék és a sövények hajlamosak olyan hajtásokat hozni, melyek túlnőnek a kialakított formán, és rendezetlen hatást keltenek a kertben. Ezek eltávolítása zölden sem okoz kárt a növényben, ugyanakkor ügyelni kell arra, hogy ilyenkor kizárólag az esztétikát szolgálja majd a folyamat.
Díszkertekben, haszonkertekben vagy családi házak körüli zöldövezetekben gyakran lehet találkozni olyan nagyra nőtt fákkal, melyek nemcsak esztétikailag, hanem a biztonság tekintetében egyaránt komoly problémákat okoznak, rizikófaktort jelentenek. Ezekről a növényekről kijelenthető, hogy elhanyagolták őket a tulajdonosok, ezáltal mindenképpen metszésükre, fiatalításukra vagy teljes kivágásukra van szükség. Ezt a területet fedi le a kertfenntartás témakörön belül a faápolás folyamata, melyre nagyon sok esetben szükség lehet.
Legyen ugyanis bármekkora díszkertünk, a fák egy urbanizált, beépített környezetben fejlődnek. Míg az erdő közepén senkit sem zavar, ha letörik egy águk, addig egy kertben az könnyedén veszélybe sodorhatja ingatlanjainkat, ingóságainkat és természetesen a lakók testi épségét is. Ezért szükség van a fák folyamatos ápolására, ami természetesen nemcsak már kialakult problémák esetén lényeges, hanem megelőzési célzattal is.
A modern faápolásnak két főbb területét különíthetjük el egymástól, ha a néhány évtizeddel ezelőtt beszüntetett fasebészetet már nem számoljuk ide. Ezek a
A faápoláshoz kapcsolódó munkakörök
Az egyik leggyakoribb munkafolyamat a faápolás során minden esetben a metszés. Akár kisebb, akár nagyobb fás szárú növényekről beszélünk, a metszés során sérülést szenvednek. Ezeknek a sérüléseknek a megfelelő ellátásáról, azok lezárásról a faápolás során gondoskodni kell. A kisebb fákon általában metszőollók segítségével történnek a vágások, melyek élessége és helyes használata alapvető fontosságú a pontos és megfelelő minőségű munkához, de ugyanez elmondható a nagyobb fák esetében alkalmazandó fűrészelésről is, hiszen a nagyobb fakoronák megvágásához elengedhetetlen lesz ilyen eszközöket alkalmazni. Bármelyik eszközt is használjuk a faápoláskor, a vágás előtt lényeges a tisztítás, hiszen ezzel meg lehet akadályozni, hogy a korábbi beteg fákról a kórokozók a friss metszéseken keresztül tovább terjedjenek.
A szerszámok minősége, élessége és tisztasága mellett rendkívül lényeges az alkalmazásukhoz kapcsolódó szaktudás is. Amennyiben például az ágak levágásakor jelentős csonkok maradnak, azok az elhalást követően támadási felületet jelentenek majd a gombákkal és egyéb kórokozókkal szemben. Az elhalás általában garantált, hiszen a nagy csonkok fotoszintetizáló felület nélkül kimaradnak a fa nedvkeringéséből. Természetesen óvakodni kell a törzshöz túl közeli vágástól is, hiszen ilyen esetekben túl nagy sebek keletkezhetnek a fán, ami szakszerű kezelés mellett egyaránt nagyon hosszú gyógyulási időt eredményez. Természetesen a csonkok mellett a faápoláshoz kapcsolódó metszések során főként nagyobb fák esetén lényeges, hogy a törzs és a kéreg sehol ne szenvedjen kárt feleslegesen, mert az a későbbiekben akár a teljes növény kipusztulásához vezethet.
A metszés során keletkezett vágott felületek kezelése kifejezetten vitatott a faápolási szakemberek körében is. A speciális sebkezelő szerek alkalmazását a legtöbben nem szeretik, mert teljesen lezárja a csonkot, kiszárítja az adott részt, ami a gombásodás melegágya lesz a fán, mely önerőből is képes lenne saját védőfelületet képezni ezeken a helyeken. Egy lényegesen természetesebb és hatékonyabb módja a kezelésnek, ha frissen levágott kérget erősítünk a sebre, és ezzel zárjuk el a külvilágtól. A fa így is hamar regenerálja magát, pár hónapon belül összenő a kéreggel – legalábbis a tavasztól őszig tartó időszakon belül. Fontos kiemelni, hogy vannak olyan növényfajok, melyek nagyon rosszul reagálnak a metszésre és a vágásra. Az aranyeső vagy a nyírfa esetében például a hegedés a legtöbbször elégtelen, így ezeket és a kapcsolódó fajokat csak nagyon indokolt esetben lehet nyírni, amit a kerttervezés során lényeges figyelembe venni.
A metszések mellett a faápolás egyik nagy részegységének tekinthető a növényeket érintő paraziták és betegségek kezelése is. A különféle élősködők vagy betegségeket kiváltó baktériumok általában a sérüléseken keresztül tudják megtámadni a fákat, melyek bár rendelkeznek saját védekező mechanizmussal – ha úgy tetszik immunrendszerrel –, azonban az idősebb növények vagy a jelentősebb támadások esetén szükség lehet az emberi beavatkozásra. Hogy ez miből áll, az minden esetben a fa méretéből és korából fakad!
Amennyiben egy nagyra nőtt fáról beszélünk, értelemszerűen csak a vágással lehet kordában tartani a problémát, de egy díszkertben található kisebb méretű növény esetében bizonyos paraziták és kórokozók ellen kiválóan lehet védekezni permetezéssel, mely természetesen a megelőzésben egyaránt rengeteget segíthet. Főként a fa belsejét megtámadó rovarok ellen azonban többnyire csak a növény teljes kivágása és mielőbbi elszállítása, esetleg helyi megsemmisítése jelenthet megoldást,
Az egészséges növények kulcsa a rendszeres ápolás, mely minden esetben egy több tőről fakadó folyamat eredménye. Ebbe a kategóriába soroljuk a növények
Ha szép, egészséges és gyorsan fejlődő növényeket szeretnénk otthonainkban tudni, a rendszeres tápozás nagyon fontos lesz, hiszen mind a cserepes, mind a dézsás, mind a szabadföldbe ültetett növények egész évben igénylik a tápanyagok megfelelő utánpótlását. Ma már rengeteg különféle tápoldat kapható, némelyeket permetezéssel, másokat öntözéssel vagy a növény földjébe való beforgatással lehet alkalmazni, azonban minden esetben vegyük figyelembe, hogy milyen arányban és pontosan mikor kell használni őket, hiszen a pontos adagolás az egészséges és szép növények kulcsa.
A legtöbb kerti növény tápozására általában március és augusztus között van szükség, hiszen ebben az időszakban beszélhetünk az úgynevezett csúcsidőről, amikor a legtöbbet kell kihozni belőlük, akár a gyors növekedés, akár a sűrű virágzás a cél. A téli időszakban, a teleléskor felesleges tápot adni nekik, és a boltban vásárolt, frissen ültetett növények esetében sincs szükség három-négy hétig extra tápanyag adagolásra, mert virágföldjük rendszerint tartalmazza a szükséges mennyiséget. Léteznek ma már olyan tartós, lassú lebomlású granulátumok, melyek hónapokon keresztül biztosítják a növények szükséges ellátását, így ha feledékenyek vagy kényelmesek vagyunk, ezekkel is jó eredményeket érhetünk el.
A lágy szárú virágzó és dísznövényeket sokkal ritkábban kell permetezni, mint a fás szárú cserjéket, bokrokat, tujákat vagy törzseseket. Lemosópermetet rendszerint soha nem szükséges alkalmazni, de bizonyos típusoknak nem ártunk vele, pláne abban az esetben, ha hajlamosak a gombásodásra. A lágy szárú virágzók esetében általában a különféle károkozó élősködők, így például a levéltetvek jelenthetnek akkora problémát, hogy közbe kell avatkoznunk a permetezéssel, hiszen amennyiben érintetlenül hagyjuk őket, akkor ezek az élősködök a növény pusztulását is előidézhetik.
A kertben szabadon növekvő növények metszése minden tavasszal erősen ajánlott annak érdekében, hogy fiatalosan, formásan és egészségesen tudjanak majd növekedni a továbbiakban. A dézsás vagy cserepes növények esetében a metszés azonban többnyire nincs időszakhoz kötve. Bár a teleltetés előtt nagyon lényeges visszanyírni őket, ha évelőkről van szó, de nyár közben csak az elszáradt, elöregedett hajtásokat kell kicsípni, esetleg a díszcserjék és egyéb hasonló növények esetében a folyamatos formázásra lehet szükség ahhoz, hogy egész évben látványos maradhasson a kert.
A rendszeres öntözés a növények esetében legalább olyan fontos, mint a megfelelő tápanyag- utánpótlás. Amit ezzel kapcsolatban feltétlenül vegyünk figyelembe, hogy nem minden növény igényel ugyanolyan rendszeres locsolást, a speciális vízigény mellett pedig vannak olyan típusok is, melyeket csak bizonyos szabályok mentén lehet öntözni, ezáltal nem szabad, hogy víz érje a leveleiket vagy a hajtásaikat és így tovább. Általánosságban azonban kijelenthető, hogy a mi éghajlatunkat kedvelő növények többségét inkább a kiszáradás, mint a túlöntözés veszélye fenyegeti. Ennek megfelelően soha ne szárítsuk ki növényeinket, inkább folyamatosan adagoljuk nekik a vizet, de vegyük figyelembe igényeik mellett azt is, hogy hol helyeztük el őket, milyen sok közvetlen napsütésnek vannak kitéve és így tovább. Mindig nagy probléma, ha a növények földje már megrepedezett a szárazságtól, vagy a másik véglet, hogy a cserép alatt megtalálható alátétben áll a víz. Ezek szélsőségnek nevezhetők, tehát igyekezzünk majd saját tapasztalatainkhoz igazítva megtalálni az aranyközéputat. Lehetőségeinkhez mérten érdemes mindig a korai órákban öntözni, hiszen ilyenkor a gyökerek még nem melegedtek fel, és nincs párolgás sem. Ne feledjük továbbá az egyik legfontosabb alapszabályt: öntözésre az állott esővíz általában a legalkalmasabb!
A legtöbb növény esetében nagy gondot kell fordítanunk a teleltetés kérdésére. Ez főként a mediterrán növények esetében okozhat fejtörést, hiszen általában mindig valamilyen fagytól védett helyen kell tárolni őket a leghidegebb időszakokban. Lényeges tehát olyan helyet találni nekik, ahol kapnak elég fényt, de nem is csökken a kérdéses környezetben fagypont közelébe a hőmérséklet. A teleltetés megkezdésére általában akkor van szükség, ha odakint már gyakran csökken éjszakánként tartósan 5 Celsius fok alá a hőmérséklet. Idő előtt soha ne zárjuk el az évelő növényeket, mert a szabadban tudnak igazán erőssé és szívóssá válni, a cél ilyenkor valóban csak az, hogy a fagyveszélytől, a fagykártól megóvjuk őket.
A teleltetés során gondoskodnunk kell a növények vegetációjához szükséges öntözésről. Túl sok vizet nem igényelnek, de hetente legalább egyszer érdemes adni nekik, így megfelelő fényellátás mellett már biztosan sikeresen átvészelik ezt az időszakot. A mediterrán növények számára fontos lehet, hogy kicsit melegebb helyen tároljuk őket, hiszen 10-15 Celsius fokon érzik magukat a legjobban, de az 5 Celsius fokban sem lesz semmi bajuk, noha lehullathatják leveleiket, visszamaradhatnak a fejlődésben. Mindig gondosan figyeljük a növények állapotára, és avatkozzunk be, ha kell. A száradást és hervadást azonnal vágjuk ki, a kártevők megjelenését akadályozzuk meg, de a szellőztetést se hanyagoljuk el, hiszen ezzel védekezhetünk a gombás betegségek ellen.
Érdemes a teleltetés előtt minden növényt visszavágni és visszafiatalítani, hiszen ilyenkor kevesebb vízzel és tápanyaggal is képesek könnyebben fenntartani magukat, miközben mozgatásuk, illetve tárolásuk egyaránt könnyebb lesz. A túl nagy növényeket, esetleg szabadgyökeres mediterrán növényeket természetesen a szabadban is teleltethetjük, de gondoskodnunk kell megfelelő szigetelésükről, így törzsüket és gyökérzetük környékét fűrészporral, pokrócokkal vagy buborékfóliával kell védeni a tartós fagy káros hatásaitól, méghozzá egy kiadós visszanyírást követően.
A növénygondozás kapcsán az átültetés ugyanolyan fontos feladatkör, mint a rendszeres metszés vagy öntözés. Ha ugyanis egy növény gyökérzete már annyira nagy, hogy nem fér el kényelmesen a kaspójában, szükség lesz nagyobb cserépbe helyezni, azaz átültetni. Ezt minden tavasszal érdemes elvégezni az érintett típusokkal, ha szükség van rá. Átültetéskor nagyon fontos, hogy tápanyagban gazdag virágföldet használjunk – lehetőleg az adott fajhoz illeszkedő összetétellel –, miközben úgy emeljük ki a meglévő kaspóból, hogy közben sem a növény, sem a gyökérzet, sem a földlabda nem sérül. Már az is elegendő lehet egy szezonra a megfelelő növekedés és fejlődés érdekében, ha az új cserépben a növény gyökérzetének 2-4 centiméternyi friss helye lesz terjeszkedni. Ezeket a réseket mindig fel kell tölteni friss virágfölddel, amit úgy végezzünk, hogy ne csak a földlabda köré, hanem alá is kerüljön, mert a felszín nem kerülhet mélyebbre vagy beterítésre, hiszen az rothadáshoz vezethet.
Minden elővigyázatosságunk és alaposságunk ellenére a legtöbb növény élettartama véges. Hiába évelők, ha nem valami betegség folytán, akkor elöregedésükből kifolyólag megérhetnek a cserére, vagy arra, hogy újat vásároljunk helyettük. Sokan azonban ragaszkodnak egy bevett fajhoz, típushoz vagy színhez, és ha nem találnak alternatívát, akkor elgondolkoznak a szaporításon. Komplett könyvek, szakirodalmak tucatjai szólnak a növényszaporítás rejtelmeiről, így ha sikert szeretnénk elérni, mindig nézzünk utána alaposan a mikénteknek, noha a dézsás növények többsége a nyári időszakban egyszerű dugványozással nagyon egyszerűen szaporítható. Ehhez nem kell mást tennünk, csak levágni néhány egészséges, nem virágzó hajtást mintegy 10-15 centiméteres hosszúságban, lehántani róluk a levelet, majd friss virágfölddel megtöltött cserépbe tenni őket. Ha ezeket a dugványokat alaposan bedöngöltük a földbe, majd beöntöztük mindet, letakarás után tegyük világos, meleg helyre, de ne közvetlen napsütésre. Amint a dugványokon friss levelek kezdenek növekedni, bátran kiáshatjuk és átültethetjük őket, mert minden jel szerint meggyökeresedtek, azaz a szaporítás sikeres volt.
A parkfenntartás egy komplex, rengeteg munkakört felölelő és átfogó szaktudást igénylő folyamat, mely az év minden időszakában, így télen is képes feladatokat adni. Legyen szó akár privátparkokról, akár városok közterein megtalálható zöldövezetekről, a munkálatokat érdemes évszakok szerint csoportosítva megismerni, hiszen ahogyan egy saját díszkert is folyamatos elfoglaltságot ad, úgy egy park esetében feladataink minden esetben hatványozódnak.
A fentiek értelmében a parkfenntartási tevékenységeket négy csoportba sorolhatjuk, ezáltal beszélhetünk
A tavasz beköszöntésével az első és legfontosabb dolog egy park esetében mindig az, hogy a télen felhalmozódott szemét és zöldhulladék összegyűjtésre kerüljön. Legyenek akár emberi hulladékok, akár leszakadó gallyak, maradék termések vagy levelek, ezeket mindig össze kell gyűjteni és elszállítani, hogy a friss pázsit akadálytalanul tudjon fejlődni. Mivel a tavasz a nagy metszések időszaka, ezért a sövényeket alaposan meg kell nyírni, miközben fontos kitakarítani a sövényaljat, meglazítani alattuk a földet, pótolni a hiányzó vagy kiszáradt egyedeket, és permetezéssel gondoskodni a növényvédelemről.
Ha elmúltak a fagyok, az évelő növények ültetésére is sor kerülhet, méghozzá a kaspók, cserepek felfrissítésével, az ágyások felásásával, ezáltal az itt felhalmozódott hulladék eltakarítása után friss, tápanyagokban gazdag föld töltése vagy tápozás, illetve növényvédelem mellett kerülnek a helyükre a virágok. Természetesen a füves felületeket is fel kell készíteni a nyári szezonra. A legfontosabb egy kiadós gyepszellőztetés, hogy a télen tömörödött, károsodott, elszáradtt, filcesedett részek eltávolításra kerüljenek. Hiányos gyep esetén fűmagos vetéssel lehet pótolni a problémás részeket, de gondoskodni kell komplex műtrágya segítségével arról is, hogy a friss fűnek legyen elegendő tápanyagutánpótlása.
Ha a parkban vannak díszfák, akkor azok metszése, fiatalítása, a törzsük körüli tányér kialakítása, azok kigyomlálása és kikapálása, a kiszáradt egyedek kivágása és pótlása egyaránt a tavaszi feladatkörökhöz tartozik. Nagyobb díszfák esetében ide sorolható még a gallyak és a törzsmaradványok elszállítása, a vágási hulladék feltakarítása is. Természetesen minden egyes díszfa esetében lényeges a megfelelő növényvédelem, avagy a lemosópermet használata. Ezeknek a munkálatoknak az elvégzésére az örökzöldek és a cserjék esetében egyaránt szükség lesz.
A nyári időszakban a legtöbb parkfenntartási munkálatot a fűnyírás adja, mely időjárás függvényében a tavaszi és az őszi feladatok közé is egyre gyakrabban belenyúlik. Ezért lényeges a heti rendszerességű fűvágás mellett a kapcsolódó öntözés és tápanyagpótlás, valamint ezeknek a területeknek a folyamatos gereblyézése és takarítása, hogy az odakerült emberi- vagy növényi hulladék összegyűjtésre és elszállításra kerüljön. Az évelő növények esetében fontos az öntözés, szükség esetén a növényvédelem, a kapálás, a talajjavítás, a tápanyagpótlás, valamint az elvirágzott vagy elszáradt egyedek kivágása, esetleges pótlása.
A sövények, díszfák, örökzöldek és cserjék esetében a nyár hasonló munkafolyamatokat tesz szükségessé. A kisebb növények esetében lényeges az öntözés és a gyakori növényvédelem, de természetesen az esztétikai nyírás egyaránt ide sorolható, ami főleg a sövényeknél lehet nélkülözhetetlen. A megfelelő növekedéshez és fejlődéshez lényeges minden növény földtányérjának tisztítása és felásása, a száradt ágak vagy egyedek kiemelése – pótlás ilyenkor nincs, legfeljebb földlabdával –, de gyakori eset a nagyobb fáknál a nyári viharkárok likvidálása, amihez nem ritkán koronaigazításra, gallyazásra vagy komplett kivágásra is szükség lehet, annak kapcsolódó munkálataival együtt.
Az ősz első felében, manapság gyakran még novemberben is a parkfenntartási feladatok közé tartozik a rendszeres fűnyírás, ami mellett a közben levirágzott évelő növények levágása, földjük elrendezése, felásása képezik a legáltalánosabb munkálatokat, méghozzá a lehulló gallyak és levelek folyamatos takarítása, összegyűjtése és elszállítása mellett. A cserjék, a sövények, az örökzöldek és a díszfák esetében minden esetben szükség van úgynevezett takarító metszésre, a levirágzott részek eltávolítására, de egy általános kapálás és gyomtalanítás is ráfér földtányérjaikra. Öntözésre ebben az időszakban már nincs szükség, hiszen a növények készülnek a télre, így a gondozás során a legalapvetőbb feladat, hogy a lehető legtisztábban, a lehető legkevesebb felesleges száraz és beteg hajtással tudják ezt megtenni.
A téli időszakban az általános takarítási munkálatok a legáltalánosabbak. Az emberi és a folyamatosan hulló növényi hulladékok összegyűjtése és eltávolítása mellett gondozni kell a díszfákat, cserjéket és egyéb évelő növényeket, de a problémás fák kivágására vagy gondozásukra is ilyenkor a legalkalmasabb sort keríteni. Havas időjárás esetén a szakszerű hóeltakarítás is a parkfenntartáshoz kapcsolódik. Gépekkel vagy kézi erővel ilyenkor szükséges megtisztítani a járdákat a hótól, de gondoskodni kell a síkosságmentességről, valamint arról is, hogy a hó nagy súlya ne törje le a kisebb-nagyobb sövények, díszkertek és egyebek ágait.
