A zöldhulladék definíciója rendkívül fontos olyan esetekben, amikor a kérdéses hulladéktípus elszállítására kerül sor.
Miután egyre gyakoribbak a tűzgyújtási tilalmak, illetve országszerte betiltásra került a száraz zöldhulladék elégetése, sokan próbálkoznak a komposztálással, ami kisebb kert, illetve többnyire lágyszárú növények esetében működőképes megoldás, de a legtöbbször inkább a zöldhulladék elszállítása tekinthető megfelelő alternatívának. Sok esetben azonban ilyenkor döbbennek rá az érintettek arra, hogy nem tudják pontosan, milyen anyagok kerülhetnek a zsákba.
A Bello Kert zöldhulladék szállítási szolgáltatásának részeként például rendszeresen találkozunk azzal a problémával, hogy a megrendelők nem ismerik pontosan a definíciókat, ezáltal gyakran önkívületi hibájukon kívül olyan anyagokat is belekevernek a hulladék közé, ami sajnos nem odavaló. Általános tévhit például, hogy a lebomló papír vagy műanyag is zöldhulladék, hiszen természetes módon képes felszívódni a természetben, azonban ezek valójában teljesen más kategóriát képviselnek és rengeteg kellemetlenséget okozhatnak.
Az összegyűjtött zöldhulladék ugyanis speciális lerakóba kerül, ami úgy van kialakítva, hogy a kizárólag növényi eredetű anyag a megfelelő feldolgozást követően komposztálódni tudjon. Ezt a folyamatot a papír vagy a műanyag például rendkívüli mértékben ronthatja. Részben ezért gondoltuk úgy, hogy elkészítjük ezt a cikket annak érdekében, hogy összegyűjtsünk minden fontos tudnivalót egy helyen, ami a zöldhulladék kapcsán fontos lehet.
A legtöbb hulladéktípussal ellentétben a zöldhulladék kapcsán még nem került megfogalmazásra tudományos definíció, azonban így is van egységesen elfogadott tézis. Eszerint minden olyan növényi maradványt, ami képes magától, külső befolyásoló tényezők nélkül, természetes biológiai úton lebomlani, a zöldhulladék kategóriába sorolhatjuk. A lebomlás gyakorlatilag nem más, mint a növényi nyesedék rothadása, avagy komposztálódása, ami rengeteg esetben vezet félreértésekhez, különösen azoknál, akik nem rendelkeznek gyakorlattal a téma kapcsán, de mégis szeretnék komposztálni a környezetükben keletkezett zöldhulladékot.
Különösen nagy problémát okoz az egyes növénytípusok komposztálódási ideje. Míg egy lágyszárú növény esetében egy szezon alatt teljesen használható minőségű komposzt keletkezik, addig egy fás szárú növénynek gyakran több évre is szüksége van még darálás és megfelelő előkészítés mellett is a megfelelő komposztálódáshoz. Természetesen vannak különféle eljárások és vegyszerek, amelyek gyorsíthatják a folyamatot, azonban ilyenkor már nem beszélhetünk biokomposztról. Sőt, ha nem ismerjük a helyes komposztálás menetét, akkor komposzt helyett is csak valamiféle kellemetlen szagokat árasztó, rothadó növénykupacot kapunk eredményól, melyet nem tudunk megfelelően hasznosítani.
Nyilvánvaló, hogy a zöldhulladék java valamilyen zöldövezetben keletkezik, ahol rengeteg virág, fa, gyep vagy haszonnövény található. Attól függetlenül, hogy egy ház díszkertjéről van-e szó vagy egy köztéri parkrészről, nagyon sokféle zöldhulladékról beszélhetünk, azonban így is fontos szóba hozni, hogy a gyakorlatban konkrétan mit értünk a név alatt, hiszen idegen anyagok belekeverésekor a zöldhulladék lerakása rengeteg kellemetlenséget okozhat.
Általánosságban kijelenthető, hogy a legtöbb biohulladék a tavaszi és az őszi metszések során, valamint a nyári időszak általános kertgondozási teendői közben keletkezik, különös tekintettel a pázsitra, amit a legtöbb esetben heti rendszerességgel kell nyírni ahhoz, hogy megfelelően látványos, egészséges zöldövezet maradjon hátra. Ezen felül a lombhullató fák, a sövények, a különféle gyümölcsfák és dísznövények is szinte egész évben adnak zöldhulladékot, tavasszal a levágott nyesedékeket, ősszel pedig a lehulló leveleket, terméseket és nem hasznosítható termésszármazékokat, mint amilyen a fenyőtoboz vagy a dióhéj.
Mivel egy díszkertben az év minden időszakában szükség van legalább korrekciós metszésre, ezért folyamatosan rengeteg faág, kisebb-nagyobb gallyak, fadarabok, kéreg, fűrészpor vagy forgács keletkezhet, esetenként komplett avarszármazék is. Ezek mind zöldhulladéknak tekinthetők, akárcsak a korhadt, tüzelésre már alkalmatlan kisebb fatörzsek, vagy a haszonkertből származó száraz gyomok, rothadt, illetve elszáradt zöldségek és gyümölcsök.
Összességében tehát minden növényi eredetű nyesedék a zöldhulladék kategóriájába sorolható, azonban ügyelni kell arra, hogy például fákon maradt díszek, azonosítást szolgáló papírok, formázásukkor alkalmazott szintetikus drótok vagy kötelek ne maradjanak a hulladékban, hiszen olyan anyagokat tartalmazhatnak, melyek nem komposztálhatók, csak átlagos szemetesben vagy szelektív szemétgyűjtő konténerben lehet elhelyezni őket.
Noha az imént csak a kertben, a kinti zöldövezetben keletkező zöldhulladékot vettük sorra, valójában azonban a lakás falai között is előfordulhat, hogy kisebb vagy nagyobb mennyiségben, de ilyen bioszemét keletkezik. Hogy pontosan miről is van szó? Lássuk a lehetőségeket!
A legtöbb benti zöldhulladékot a szobanövények és a téli kertek adják
Valamennyi otthonban találkozhatunk kisebb vagy nagyobb mennyiségben különféle szobanövényekkel, melyek nemcsak szebbé teszik a lakást, hanem ráadásként növelik a természetes hatását, az atmoszféráját, valamint a levegőminőséget egyaránt. Sokan vannak, akik egy komplett kiskertet nevelnek odabent, és rendszeres gondozásuk folyamatosan termeli a zöldhulladékot. Az elszáradt levelek, a lemetszett hajtások és nyesedékek a benti növénymennyiség függvényében akár több zsák szemetet is eredményezhetnek negyedévente.
Szintén rengeteg zöldhulladék keletkezik a lakásban akkor, ha berendezésre került egy téli kert. Ezek a helyiségek rendszerint télen és nyáron egyaránt tele vannak növényekkel, amelyek folyamatos gondozást, metszést igényelnek, ezáltal nagyon sok szemetet termelnek. Mivel az ilyen kertekben általában nagyobb növények is gyakran megjelennek, általában sokkal több biohulladékot termelnek az általános gondozási teendők során, mint a hagyományos szobanövények.
A kiegyensúlyozott táplálkozás alapját a sok zöldség és gyümölcs adja. Amennyiben nem főzünk vagy sütünk, akkor is rengeteg zöldhulladék keletkezhet a konyha falai között. Elég csak arra gondolni, hogy egy négytagú család minden nap elfogyaszt egy-egy banánt, egy-egy almát és némi zöldséget. A héjazat, a csutkák és az egyéb fogyasztásra nem alkalmas növényi nyesedékek ilyenkor rendszerint a szemetesben végzik, ami nem tiltott ugyan, de zöldhulladéknak minősülnek, ezért ilyen formában is lehetőség van elszállíttatni őket. Arra természetesen nem árt ügyelni, hogy ilyenkor a csomagoláshoz kapcsolódó idegen anyagok eltávolításra kerüljenek.
Amennyiben a lakáson belüli zöldhulladékról beszélünk, nem szabad elfeledkeznünk a természetes, avagy növényi eredetű dekorációkról sem, amelyek egész évben megjelenhetnek a ház falai között. Tavasszal és nyáron például friss virágcsokrok, télen különféle koszorúk, karácsonyfák, de egész évben különféle termések, virágzó ágak és egyéb növényszármazékok jelenhetnek meg a lakásban, melyek egy-két hét alatt általában elszáradnak, kidobásra éretté válnak. Mivel ezek a dekorációk jellemzően kizárólag növényi eredetűek, az esetleges idegen anyagok eltávolítását követően zöldhulladékként kezelendők.
