A megfelelő öntözőrendszer megtervezése és kiépítése egy rendkívül időigényes feladat. Lássuk a kapcsolódó tudnivalókat!
A közhiedelemmel ellentétben a kertépítés valamennyi eleme nagyon alapos szakmunkát igényel már a tervezéstől fogva. Korábban már alaposabban is írtunk erről a kerttervezés alapjait taglaló cikkünkben, most azonban az öntözőrendszerről szeretnénk megosztani a leghasznosabb tudnivalókat, hogy kiderüljön: miért is érdemes szakemberre bízni a szisztéma kiépítését.
Egy öntözőrendszert ugyanis nagyon könnyű elrontani, néhány meggondolatlan tervezési sajátosság miatt az egész kertünk a kárát láthatja, hiszen a cél egy kiegyensúlyozott ökoszisztéma létrehozása, ahol minden növény pontosan annyi vizet kap, amennyire az egészséges növekedéshez szüksége van. Se többet, se kevesebbet.
Tapasztalatból tudjuk, hogy ez óriási körültekintést és szaktudást igényel már a tervezésétől kezdve. A Bello Kert által tervezett és kivitelezett öntözőrendszerek kivétel nélkül jól működő és kiegyensúlyozott megoldások, amelyek a választott növényekkel, a kert sajátosságaival harmonizálva működnek. Hogy miként tudjuk elérni ezt? Az alábbiakban eláruljuk, hogy milyen sokféle szempontot kell figyelembe vennünk hozzá!
Amennyiben az öntözőrendszer már a kert tervezésekor kialakításra kerül, jellemzően könnyebb elhelyezni benne egy olyan szisztémát, ami harmonizál a zöldövezet minden sajátosságával. Ilyenkor ugyanis adott a lehetőség, hogy bizonyos növényeket vagy növénycsoportokat úgy alakítsunk ki, hogy az öntözésükhöz megálmodott rendszer egyszerűbben kiépíthető legyen.
Egy már meglévő kertnél ez sokkal nehezebb, hiszen ezek gyakran úgy kerülnek kialakításra, hogy nem veszik figyelembe hozzá a növények vízigényét vagy éppen a környezeti tényezőket. Sokan csak úgy ültetik tele a kertjüket, hogy a látvány megfelelő legyen, egy ilyen elv mentén azonban kifejezetten nehéz lesz majd jól működő és hatékony öntözőrendszert kiépíteni. Persze azért közel sem lehetetlen!
Ha olyan öntözési szisztémát akarunk kidolgozni, ami valóban minden növényünk számára ideális lesz, akkor kis túlzással kertünk valamennyi fontos tulajdonságát, elemét és sajátosságát figyelembe kell majd vennünk. Lényeges például pontosan tudni a telek kiterjedéseit és méreteit, hogy hol helyezkednek el rajta épületek, kiülők, kerti sütögetők, szaletlik és télikertek, de még a támfalak és a burkolt felületek fekvése is lényeges.
Ezek azonban csak a fix objektumok. Ezen felül tudni kell, hogy merre találhatók a kertben növénycsoportok, virágágyások, fák és cserjék, sövénynövények, miközben az egész kert tájolása milyen, mennyi fényt kap, hol találhatók árnyékos területek, hiszen a terepviszonyok alapvetően meghatározzák a megfelelő öntözőrendszert. Nagyon kevesen veszik figyelembe, ezért most külön felhívnánk rá a figyelmet, hogy az öntözéshez nemcsak a kert látható tulajdonságait kell figyelembe vennünk, hanem a talaj minőségét és állagát is. Egészen más öntözőrendszer kell ugyanis egy agyagosabb, mint egy homokosabb felszínhez.
A helyszíni felméréskor meg kell ismerni továbbá, hogy milyen vízforrásból üzemel majd a rendszer. Ha vezetékes megoldás szolgáltatja az alapot, nem árt tisztában lenni a víznyomás mértékével, ha esővíz lesz a locsolás alapja, akkor a gyűjtő méretei és a szivattyú minősége is elhanyagolhatatlan, kút esetében pedig annak fajtája, átmérője, átlagos vízszintje, vízhozama és természetesen a benne található szivattyú teljesítménye szintén fontos tényező.
Csak ezeknek az információknak a birtokában lehet olyan hatékony öntözőrendszert tervezni és kiépíteni, ami később hosszútávon is megállja majd a helyét. A tervezés sokszor napokig is eltarthat, ugyanakkor nem szabad, illetve nem lehet hibázni, hiszen a kert bizonyos részei, a növényeink bánhatják majd a rossz elképzeléseket, ami utána a megrendelőnek komoly anyagi kárt jelenthet. Ezért fontos, hogy az egész kerttervezés, illetve ennek részeként a locsolórendszer megálmodása is tapasztalt és gyakorlott kezekbe kerüljön.
Amint tehát a fentiekből kiderült: a jó öntözőrendszerhez elengedhetetlen ismerni a kérdéses terület méreteit, a leendő vagy már meglévő növényzet összetételét és elhelyezkedését, a talaj – és terepviszonyokat, a vízforrás sajátosságait, valamint a napos és árnyékos felületek megoszlását egyaránt. Ezek ugyanis befolyásolják a kialakítást, az alkalmazott technológiákat, és azt is, hogy milyen elemek kerüljenek beépítésre a rendszeren belül a maximális hatékonyság eléréséhez.
Itt fontos megjegyezni ugyanakkor, hogy bár az öntözési szisztémát alapvetően ezek a tulajdonságok határozzák meg, azért bizonyos esetekben a szubjektív tulajdonságokat, a megrendelők igényeit is figyelembe kell venni a kialakításkor. Amennyiben például a leendő tulajdonos nem szeretne nedves pázsiton kisétálni reggelente az újságért, akkor a tervezéskor ezt figyelembe kell venni, akárcsak például a háziállatokhoz köthető igényeket. Ez azonban közel sem minden!
A jó locsolórendszer tervezésekor a legnagyobb kihívást általában az okozza, hogy egy adott zónán belül annyi szórófejet helyezzünk el, ami nem haladja meg a rendelkezésre álló víznyomás 90 százalékát. Ez vezetékes rendszernél nem okoz különösebb problémákat, azonban egy ciszterna vagy kút mellett, tehát szivattyús megoldásnál már lehetnek vele kellemetlenségek. Különösen annak fényében, hogy ezek a rendszerek a teljesítmény tekintetében idővel gyengülhetnek, a szivattyúk vízleadása mérséklődik, miközben a fúvókák kopása miatt a vízigény csökken, amire oda kell figyelni. Röviden: kicsit előrelátónak is kell lenni a tervezéskor!
Nagyon fontos alapszabály egy öntözőrendszer esetében, hogy az egyes öntözési típusokat tilos egy szisztémán belül elegyíteni. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy egy zónában nem szabad és nem is lehet optimálisan üzemeltetni egyszerre szórófejeket és csepegtető megoldást. Sőt mi több, még eltérő működési elvű szórófejek alkalmazása sem lehetséges, aminek az oka a vízigény. Egy porlasztásra épülő megoldásnak ugyanis lényegesen eltér a vízigénye egy rotoros szórófejtől. Ez pedig azt eredményezné, hogy egy kijelölt területen bizonyos részek túl sok vizet kapnának, mások pedig túl keveset.
Nagyon gyakori hiba, ezért fontos kiemelni a sorból, hogy az öntözőrendszer kalibrálásakor igyekezzünk úgy gondolkozni, hogy az öntözés szórófejtől-szórófejig tartson. Ezzel a módszerrel lehet ugyanis a legegyenletesebb eredményt elérni, és nemcsak a növényeknek tehetünk ezzel jót, hanem a friss pázsitért is ezzel tehetjük a legtöbbet, ha szeretjük a zöld és üde gyepfelületet. A legegyenletesebb és leginkább kiegyensúlyozott öntözést akkor érhetjük el egy automatizált rendszerrel, ha a szórófejeket szembe tudjuk állítani egymással úgy, hogy a vízsugár pontosan fedje egymást.
Szintén elengedhetetlen odafigyelni az árnyékos és a napos régiókra. Ezeket minden esetben fontos külön zónába helyezni az öntözőrendszeren belül, hiszen egészen eltérő a vízigénye azoknak a területeknek, ahol kevesebbet süt a nap, mint amit reggeltől-estig érnek a napsugarak.
Ezen felül fontos tisztában lenni már a tervezéskor azzal, hogy az öntözőrendszer kimenő elemei, avagy a szórófejek és csepegtetők pontosan milyen teljesítménnyel, milyen hatótávval dolgoznak, illetve mire valók. A porlasztásra épülő megoldásokkal ugyanis meg se próbáljunk nagyobb területeket lefedni, hiszen azok kifejezetten kisebb régiók nedvesítésére szolgálnak, és egy csepegtetővel se akarjunk vízigényes növényzetet táplálni, hiszen az nem arra szolgál.
Ebből is látszik, hogy mennyire fontos az öntözőrendszer esetében az, hogy szakértő kezekbe kerüljön már a tervezéstől kezdve.
